Halkan suttog a szél
lomhán lengeti a nyár zöldellő színeit
és a világ kék egében lágyan úszó
fehér felleg csendjeit.
Bőséggel hordja hátán a föld
megtermett ...
Válóczy Szilvia: Elveszett világban
Bent a mélyben
némán lüktet a fájdalom,
múlt emlékek kínja
szorong torkomon.
Magába húz a sötét tér,
homálytól fedve ér
világtól világig,
és sóhajokba ...
Válóczy Szilvia: Alkonyba fájó
Szürkül már,
a sok szín hamar fakó lett,
a tó, a nádasok
mind megpihentek,
már írmagja sincs
a fákba kapó szélnek,
a récék, a gerlék
mind védelmükbe tértek.
És ...
Válóczy Szilvia: El kellett fogadni
Mindig el kellett fogadni azt,
amit az élet adott,
akkor is, amikor a szív
fájdalmában haldokolt.
Erővel kellett bírni a lélek
túlnövő terheit,
a „mi lett volna ...
Válóczy Szilvia: Menni, menni
Elengedni, hagyni,
menni, menni
tovább,
nem nézni vissza
s az okát semminek.
Oh teremtő istenek
ti teremtők,
élettel játszó erők,
nem nézitek a lélek
hogyan sorvad ...
Válóczy Szilvia: A hajnal mosolya
Mondd, láttad a hajnal mosolyát,
amint a vérvörös nap
messze a domboldalak lankás árnyain át
ködbe szórta
remegő saját magát?
Láttad az eget,
ahogy a Pilis felett
...
Válóczy Szilvia: Sosem akartalak bántani...
Sosem akartalak bántani,
még szavakkal sem,
intelmem csakis értünk szólt,
hogy a tanult hibákból
megmenthessük a jót.
mindig veled akartam tenni,
mit elénk adott az ...
Válóczy Szilvia: Szeretlek
Bízom abban, hogy jól vagy
és jól telnek napjaid,
mint tudod bennem szavak törtek,
s az van, ami adatik:
némi öröm, miközben
finom étek éri számat,
és megbánt ...
Válóczy Szilvia: Szívnyomás
Mennyire nyomasztó az érzés, ahogy a
nehéz fájdalom végiggördül a testen,
fáradtan és elesetten lépdel egymás után a láb,
mintha nem tudnák merre tartanak.
…és ...
Válóczy Szilvia: Szereteted
Ajánlás A.-nak szeretettel
Oly tiszta a lelked,
harmónia szereteted
pille könnyűvé áldja a napot,
mert minden akaratod
jósággal tanítva hagy
kincseket szívemen.
...
Válóczy Szilvia: Önnek én...
Önnek én túl gyerek vagyok.
Minden röpke álmom
egy lába alatt zúzott falevél,
s mit a lelkem ábrándoz,
az eszméjének mit sem ér.
Hiába adom én csordultig
két ...
Válóczy Szilvia: Ölelésedben
Biztonságom, gyengéd ölelésed,
mely mindig puhán betakar,
amint lelkem testedhez bújva
boldoggá lenni akar,
és karjaid melegéből az átható nyugalom,
csodával tölti ...
Válóczy Szilvia: Haldokló Pilis
Ma a Pilis haldokolt.
Élénken sötét kontúrjába
vérvörös nap kapott és
úgy hatott,
többé nem akar felkelni.
Fekvő, zöld ölű asszony,
mindig más benned a ...
Válóczy Szilvia: Láthatatlan
Ami fájdalmat érez a szív azt nem érezheti senki sem,
amit elvett az idő, azt vissza nem adhatja semmi sem.
Amit mély hittel ültettél, azt vággyal más aratott,
hiába ...
Válóczy Szilvia: Mily könnyű volna
Mily tehetetlenség, mely
nehéz láncokat fűz emberi sorsokra,
ahogy némaság gyolcsa tekeredik
csomóba kötve kezeket a hazugságra.
Mily könnyű volna a lét, ha végre
...
Válóczy Szilvia: Közel
Mily boldogok vagyunk,
mikor egymás közelsége
szebbé teszi a napot!
Vágyni már mást sem karok,
sem szemek nem akarnak,
hisz szövetségünk mélysége
szirtekig emel,
...
Válóczy Szilvia: Muszáj hinni
Muszáj hinni a jót, mert a szív
csak szeretni tud, s ha megszakad is,
értelme ott van, ahol Isten fénye,
az egyetlen, mely vigaszba mártja
a megfeszült életet.
Vác, ...
Válóczy Szilvia: Mementó újra
Istenem, vedd vissza a lelkem,
mert e földi halandóságban csak elsorvad.
Szeretni színültig képes, de a jó
jóságába vissza nem fogad.
Elárvul a lét messze járó ...
Válóczy Szilvia: Varga László emlékére
Csillagok közé rejti az éj,
jól van ő... többé ne félj,
mert kósza lelke ím hazatalált...
Nézd, kineveti a halált!
A száműzött lét most fényre derül,
fehér ...
Válóczy Szilvia: Légy tenger
Ajánlás Neisz Gábornak
Légy tenger, ne hömpölygő folyó,
mi csak zubog és zuhan sziklákon át.
Lassú víz légy, nyugodt és végtelen,
mely folyamok előtt józanul ...