(Ajánlás: Kiss Attilának) Koszorút fon keleti égen a fény,apró narancs csillámok kacagnak,tovaszállt már az esti csillagidény,hajnal cseppjei bújva fakadnak. Elszökken a homályos, szende köd,virágok milliónyi szirma igéz,gyöngyvizek friss habja kiönt,szomjas, csicsergő pintyet…

Leszállt a sűrű éj,fáradt testem aludni kélt,s míg pillámra csend honolt,lelkemben egy álom kóborolt. Fehér fény vakított el,szemem az égre nézett fel,habos felleg hátán úszottegy hatalmas város, híre dívott. Oly magasztos volt, gyönyörű,virágzott a magában egyszerűs…

Ma újra láttalak…Máskor is, de most valód teljes létében.Furcsa volt. Megváltoztál.Fáradt szemeid rám mosolyogtak.Olyan voltál, mint egy hitehagyott.Nélkülem. Összeszorult a szívem.Fájt, hogy így látlak.Az idő már teljesíteni vágyta multát.Hiába, az nem áll meg, csak…

Míg simogattad az arcom,oly lágyan, s gyengédenbecézted csukott ajkaim,álmom illant a semmibe. Fáradt szemem csókoltad,puha bőröd enyémhez ért.mint fakuló ábrándok,úgy tűntek el képzelt vágyaim. Messzire néztem, de csak magamat láttam.Hervadtan, árván és…

Csak tudnám végre, ki vagyok én!?Miért ülök a csend bús szekerén?Korom pilláim, ha búcsút intenek,mi végre hullanak el hitt képzetek? Csak látnám, hová vezet az út!?Honnan indult, tovább merre jut?Ha már karom is rég mozdulatlan,ki lesz majd, ki tovább ír a sorban? Tura,…

Csillagokkalébredj fürgén,éles szemmelláss tükörként. Szállj a földrőlfel az égbe,sötét holdnakközepébe. Hívd a fákat,hangod éljen,erdő árnyatúgy igézzen. Csendbe gázoljmesszi tájba,hozd az álmotvalóságba. Tura, 2005. január 8.

Hazafelé mentemelhagytam utakat,vizes pocsolyák köztkerültem sarakat. Előttem a világmég nagyobbra nyílott,bennem a lélekvágyfájdalmat csitított. Felhők felett a mennymosolygott, mint régen,sárga nap fénye szőttszínes hálót az égen. Sötét felleg húztazord bitorló…