Sok volt a májusi eső,a megáradt Duna barna vizétlátni mindenütta part már rég eltűnt,s merre szem ellát,erős sodrását még védi a gát.Már szerda van, s az árjövő hétfőre tetőzik,de már több főút zár alatt,s kerülve kereshet utatki folyó mentén indul.Győr, Komárom,…

Reggel, mikor felkel a napés sárga falra tűzi fényétpuha ágyban kinyújtózvakicsi lányom nyitja szemét. Álmos még a pici pára,jobb oldalán foltos barátcsetlő-botló lábacskájaZsófi karján bukdácsol át. Nem bánja a vidám leánycsak mellette maradjon őnem kell ide túl nagy talányzsiráf úr ő,…

(Ajánlás Horváth István Péternek)Akartam még írni rólad,mert ifjonti korod ellenéreérdemed kell az olvasók elé,s mert asztalodra már oly sokat tettél,hogy győzheti az, kit stílusod, magasztal.Akarattal, büszkén láttatodörömöd, vagy bánatod,ember szíveket nyitva vagy facsarvalázadod végig úttörő…

(Ajánlás Horváth István Péternek) Meglepődtem, mikor kirázott tolladbólcsak úgy ömlött a szó,s nem csak úgy odavetődött,hanem értéket becézve lendült átéteri létéből szemembe.Meg kellett állapítanom, hogyaz oly annyira szeretett és általad is olvasottirodalom merész képviselőjekéntegyáltalán nem…

Túl nyers voltam,te pedig behúzódva tüskéid alábizonygattad igazad.Én elhittem neked,s nem vitattam a tényt,lelked sebzett képe mégis spirálbarántotta a megrekedt időt,és húzta lefelébánó szándékom ellenére is.Nem tudtam, hogy a napnakfakóvá kellett válnia ahhoz,hogy…

Tudom, mit fájdalommal takart sebe rejt,s kínokkal hált lelke odáz,érzem mennyillatú boldogságaelveszett már, s nem táplálja szíve,mely haragban a világgal.De a körforgás halad tovább,elviszi oda is, hol félve mer a képzelet,angyaltestű suhanások ringatják elárvult testét,mely…

A legrosszabb az a sok várakozás,amikor tudod, hogy nem lesz máscsak az elfogadhatatlan űr,ami magába temet, összegyűrés nincs erőd birkózni vele,pedig ez még csak az eleje,s hinni sem akarod, mivé tesz,érteni se, mi az, mit elvesz.Vác, 2013. május 24.  

Ma újra úgy éreztem,hordanom kell drága ékszered,a benne ívelt, vágyott lüktetésed,a fájó, de kedves holnapod,szándékod, mellyel ujjamra húzod.Ma kellett, hogy lássam színeit,a zöldet, s a sárga ékeit,hol benne lakozik kicsi erdőm,békés, nyugalmas szeretőm.Vác, 2013. május…

Nem kötlek magamhoz…Úgy szeretlek, akár az életemet,de örömöm nagyobb, ha szárnyalszés a magad útján haladsz.Így nem kell bánnod,s nem kell várnod semmit sem,csak lényem vigyázzon, őrizzenminden csendpillanatot,mit Isten megadatottegymás boldogságára. Vác, 2013. május 21.

Sokra vitted...szívem büszkeséggel telve.Mennyi gond a hátad mögött,erőd mégis vív felette.Tán nem szerencsén múlott,inkább jól végzett munkán,diadalra vitt neved győzhosszanti, rögös útján. Veresegyház, 2013. május 20.

Szeretlek Gyermekem!Még ha nehéz is olykor,mert az élet csak sodorés elvesz a kín, tépázva szidmegannyi szóte csak azt nézd, mi jóés válj erőssé! Vác, 2013. május 15.

Csak egy pillanat,amíg éledő fák közöttbúcsút int a nap,s még vérző tekintetébenfáradtan, bár szerényenmosoly fakad.Csak egy pillanat... Vác, 2013. május 2.

Most sok belőled.Mindenhol ott vagy,mint valami tompa álom.Szeretem, amikor ezt látombár fáradttá tesz a gondolat,hogy küzdve nézhetem arcodat,mint valami fennkölt szobrot.Idézett múlt hasonlott csodába szőtt képedet,melyben réveteg húz magávalfáradt szemem előttfeltűnő férfi…

Nehéz vagy lelkemnek,suttogóan meghitt mégis,ki andalítva rejti boldogságome torz világ vétkeként.Összegyűlt fájdalmambanlassan lábat vet a halál,nincs kívánalmam már,mit teljesíthetnél. Veresegyház, 2013. március 18.