Tiéd és enyém volt a tó,őszi színek a móló körül,boldogságunk szinte megható,ahogy ültünk ott időtlenül.
Éhes voltál és egy pár falatéhedet csillapította épp,lemondtál volna róla magad,csak megoszthasd velem, mi tiéd.
Köröttünk a csend ünnepelt,meleg nap…
Minden él…Nézd és lásd, mit rejt a képzelet,szabadítsd ki létedete nehézkes vétek alól,s halld meg a zenét,a természet Istenét,a hangot, mely szívedbencsendült dallamot remegtet,s életre kelti tüzedet,mely csak Érte való.Veresegyház, 2014. február 28.
Ember, széppé tett az Isten,s te alkonyatkor cinkossá váltála sötétség előtt,hazádban, és csatádbanhagytad fölényes időd,s a kínt, mi rabláncra késztetett,mert elhagytad Istenedföldi javaidért.
De jaj neked, mikor a létjátszadozva töri szétesengő álmaid,s nem lesznek…
Érthetné a nép,mi az, mi elnyomni kényszerülmagasabb tettek okán,miért eseng ott legbelüla romba dőlt szabadság.
Vágyhatná, igen, vágyhatná,hogy még egyszer, s utoljárahadba lépjen hazájatisztító szavával,s Isten haragjával.
Veresegyház, 2014. február 28.
Lélegzeted nekem az oxigén,mosolyod, kenyerem.Boldogságom vagy,s állandó, végtelen.Szerelmünk áldott kiváltság, Isten által való,halhatatlan, s örökké tartó,életre született szabad szárnyalás,hangokkal teli hangtalan varázs. Veresegyház, 2014. január 31.
(átirat)
Ez a pokol, itt a Földön,ha hagyod, feletted más döntsön,mert kényelmes a kapott szó.Ha nem gondolkodsz, az a jó?
De kinek kell a birka lét?Hogy más mondja meg az igét?!Művi étek, művi álca,csak a teremtés becsapása!
Hazudni reggeltől estig…Elrettentő a példa……