Tán bolondnak néz…De az idő túl laposan húzzafölénk az eget.Bár a távolban elérheteda messze tűnőéji kék fényeket.
Suttogva hallatvaszórhatod,árnyak közé vetetttátongó magányod,de tudd, az itt kapott lét,ezernyi darabra esne szét,ha nem tartanád karjaiddal.
Veresegyház,…
Szavak nélkül érintett mindazmi egészen volt, ő maga,a koldus nélküli megértés,mely mérhetetlen,s mégis viharzószenvedélye a napnak.
Miért magyarázod megmiért épp te?Úgy sem tudhatodIsten miértjeit!Ok vagy ebbena vadszelíd világban.
Veresegyház, 2011. május 27.
Általában semmi sem normális,ha azt vesszük,valaki mindig talál hibátaz el nem követett dolgokon,s hitbéli meggyőződéseha elég szilárd,akár fennhéjázva sérthet másokat.Mert jogában áll,ahogy másnak is nemet mondani.Alázat nélkül, nincs igaz ember,s nincs alázat, hol…
Jól döntöttem!Tudat alatt, vagy anélkül,mélyen, magamba szállva,előre pörgetve időtés meg nem történt tereket,láthattam, hogy temetel bennem mindenta helyes irány kezdete.
Veresegyház, 2010. április 20.
Nem miattam, Érted,s ha most nem is érzed,később tudni véleddarabokból épült létedcsak az, ahogy kérted,egy féktelen egészed.
Veresegyház, 2010. április 11.
S hol abbamaradt,ott rajzolódik útja,az egyenesek végtelennyi húrja,az a csillagszerű metszet,mely papírra tévedvekereszt formát szegettpontos rajzolatával.
Veresegyház, 2010. február 2.
Van, mit nem érthet az,ki sosem tapasztalt,mámort és igaz szerelmet,s talán kért Istentőlvégzetéért kegyelmet,melyet megkapott,de végül magára hagyott.
Veresegyház, 2010. január 19.
Amíg az ember, csak ember,győztesként is gyenge,nem tudja, világábanmennyire más lehetne. Vakon teszi félreaz átvészelt tetteket,mert félve éri szívéta végtelen szeretet. Amíg az ember gyarló,tanulva tűz célokat,nem érti, ha fény követ,s az miért csitít harcokat. Ismétlő…
Tudtad-e,hogy minden álmod teljesül,s a remény végülnem hagy egyedül?Tudtad, hogy hitedmég erősebb lett?Hogy szívedben az erő,magasba emelt?Tudtad, hogy általamlettél, ki vagy?Tudtad?Érted tettem mindazt,mivel ma minden tettedálmaidban hagy.
Veresegyház, 2009. október 23.
Elszáll, mit birtokol az ember,oly csendben, némán vész el,bizonytalanul,s ha harcol a kényszer,lassan feledésben lépdelminden tudat,hangtalanul.
Veresegyház, 2009. július 27.
Írnom,szárnyalássá rajzoltlátomás az égen,megértve jót és rosszat,vággyá tett lelkemadományaIsten szent zenéjéhez.
Veresegyház, 2009. július 6.
Amikor a lélekmagányából éled,s a fény felé fordul,akkor a fénya szívbe hatol,s boldogsággá születik.
Amikor a szóa csendből tör elő,s hangokká válik,akkor a hangegésszé teszia kimondhatatlant.
Amikor a mosolyfájdalomból ágazik,s a szeretethez simul,akkor a…
Megbocsátaniolyanért, mit nem vártál,mégis meg lehet.A balga szív, csak hisz,reméli azt,mit nem lehet.Küzdve küzd,lázadva kél,de nem ítél, ha szeret.Elvisel és elfogad,mit megadhataz élet.
Veresegyház, 2008. június 9.
Amikor varjak lepik ela sivár, barna tereket,s a kétely lassanbánatok közt eltemet,ne bánd, hogy van kiszívében is elfeled,mert a föld, min jársz,dobogva ím megremeg,s nyomodban álmok nyitjákfelszabadult lelkedet.
Veresegyház, 2007. november 6.
Azt tanítottad,rövid az élet,hogy sorsoddal muszáj beérned,hogy a naiv embert kihasználják,főleg hogyha hagyja magát.
Gondolkodni sosem késő,neked dolgozik az idő,ami elmúlt, már nem változik,aki rossz, az elkárhozik.
Azt tanítottad,légy önmagad!Ha lehet, ne változz sokat!Hogy…
Mit teremtett az ég,azt szívedbe engedve őrzöd,nemes hangulatod vágyává emeled,s gyönyörködsz benne,akár azokban a felhőkben… Látod, mit merni hagyaz emlékezet?Pillanatnyi valóságfüzérekbe hatollelkednek nyílt tapasztalata.Ily érzékenységeddeltanultad meg átölelni a…
Míg hiszed a holnapod,addig tiéd a tegnapod.Képzelt jövőd még álmod,ha valós léted ki nem tárod.
Veresegyház, 2004. november 21.
(Ajánlás: Komáromi János költőnek)
Néha rögös a nagy út.Néha lelked félve fut.Néha kicsit még elbuksz,hogy megértsd majd hová jutsz.
Néha szomorú a szív.Néha megkeres a kín.Néha kell egy kis bánat,hogy megtaláld önmagad.
Néha elhagynád a tested.Néha szelnéd az…
Szabadnak érzem magam,szívem vészesen dobog,megcsendül szavam,és lelkem felragyog:„Szabad vagyok!”Olyan, mint a madár,mely messzi tájakra száll,vagy mint a napsugár,melynek fénye ránk talál.De ez édes érzés csak álom,nem az én valóságom.Másoktól függ szabadságom.Életem,…