(Köszönetvers Borsosné Icának) Úgy fordult hozzám,akár a selymes napfény.Kedves volt,és aggódva tárta életem.Ajándékot hozott.Nem is sejtve,hitembe, mily erőt lopott.Tisztán, s láttatva jövőtelkápráztatott. Nem állt ellen sem értelmem, sem akarat,Mert szívembe hozta a…

Messzi vágyódásom e földi léttőlnem alaptalan.Lelkendezve élem újranyugalmának szép históriáit,mely fordított, s igaz.Hazug közegünk helyettfájdalmat nem érzek,nem látom rohanó időnkégtájas dimenzióit.Csak a többet látom,mely szóval leírhatatlan… Veresegyház, 2010.…

Kiléptem feléd,tisztán akartam látni,a hideg éjszakareszkető csillámait,a messzi életelérhetetlen világait.S láttam, hogy ragyogsz,fehéren kékes lángodmily csodában horgonyoz.Veresegyház, 2010. január 5.

Kristályba zárt magányodbantündöklő kívánság lettemés könnyes boldogságátharcolt álmaidban.Kékben játszott sugallatodélő csendet font körém.Szemembe omlott harmóniádszivárványszívet rajzolttestetlen világodról.Szelídség és jóság rejtettszárnyai alá, mikormagad felé…

Féltem én az éjjel,féltem Nélküled.Kint az átfagyott terekbenjég ült meg a szemekben,fakó árnyak vonaglottak,a messzi fények néhael-elhalványodtak. Féltem én az éjjel,féltem Nélküled.Valami halk suttogás tévedthátam mögé lépett,akár a halál,mi karon fogvalassan,…

Leszállt a sűrű éj,fáradt testem aludni kélt,s míg pillámra csend honolt,lelkemben egy álom kóborolt. Fehér fény vakított el,szemem az égre nézett fel,habos felleg hátán úszottegy hatalmas város, híre dívott. Oly magasztos volt, gyönyörű,virágzott a magában egyszerűs…

Csillagokkalébredj fürgén,éles szemmelláss tükörként. Szállj a földrőlfel az égbe,sötét holdnakközepébe. Hívd a fákat,hangod éljen,erdő árnyatúgy igézzen. Csendbe gázoljmesszi tájba,hozd az álmotvalóságba. Tura, 2005. január 8.

Szürke fellegek mentén az est ködébenapró gyémántok kacajától ragyogott az erdő,fürgén táncoló eső cseppjei dideregtekfagyottan csillogtak, s borultak a sötétség felé. Már álmosan néztem át a nyújtózó ablakon,csendben engedtem útjára hitt ábrándjaim,melyben tündérek…

Szunnyad már a test, a lélek,a fáradt éjjel megremeg,a déli Földön már tovalépetta hatalmas, sötét fergeteg. Halk suttogást ont a kert,néhány puha levél összeér,gyenge szellő levegőt kerget,s e fekete homály beszél. A Hold sarlója világít,égi csillagok között,s…

A fényesség, mely nem vakít,hív, hogy maradjak itt.Egyik szemem e világot látja,másik lenéz a hazámra.Csak lelkem létezik,testem a Földön hamvazik,s imákkal idéznek,hogy még egyszer visszanézzek.Vissza az élők sorába,gyertyák égnek szobámba.Már nem fogok visszatérni,a…