Ünnep van, szabad hazánkban szívünk folyton harcolni kész. Én is vívom a napokat belső világom magányában. Fáradt vagyok, mint a napszámos, ki learatta bő termését. Kicsi leánykám, drága csillagom itt alszik mellettem, s szívem közben majd megszakad. Oly csoda Ő, ki világot válthat, mikor szívet hagy a feledés. Néha vigasz-mosolyok hagyják el parányi orcáját, míg pillája csendben nyugszik. Álmodik. Féltve simítom bársonyos bőrének vonalait. Drága gyermekem, te és bátyád az, ki mellettem szárnyal meghitt utakon.
Veresegyház, 2007. március 15.
