Furcsa lég ölel…
Szinte elveszek,
ha rám hajolsz,
s kába semmivé zavar
fennkölt nyugalmunk
légyottja.
Ébredésbe mártózom
általad…
Rebbenő tekintetünk
össze-össze csattan,
elveszni hív a kéj
ágytéri jelenetébe.
S e furcsa kötelék
mikéntjében
mezítelen, csupasz bőrödön
felszaladt ujjaim
erőtlen,
sima mozdulatokkal
köszönik meg
minden értem adott
szerelmed.

Veresegyház, 2008. december 1-2.