Utánad jöttem a pokolra,
mely időbe, s anyagba zárva
mostohán kering.
Benne az ember
messzire nem tekint
csak vergődve, önzőn birtokol,
mert naiv tudatlansága
mélyébe hatol.

Utánad jöttem, hisz te vagy én
a sors kettészakított a világ peremén
és kallódott rabbá tett,
mert téged belőlem elvett.

Tanulni ígértél és tanítani
hatalmad vállaidon hordani,
hogy lássa az is, miért él,
ki Isten nélkül, hittel nem remél.

Utánad jöttem, s megtaláltalak,
egy emberöltő csupán, de nincsenek falak,
mert felismertél, s amint az Úr
lelkeinket a mennyben egybegyúr:
együtt, egyek lettünk megint,
ahogy gondolatunk az égre tekint,
hisz létünk örökkön körforgás,
halálunk után is isteni varázs.

Veresegyház, 2014. november 16.