Zsóka, móka, kis leányka
kalandvágyó kedve táján,
kis kutyáját karon fogva
áttekert a lábam szárán.

Húzva-nyúzva, tolva-vonva
kéri-méri fáradtságom,
eb barátját hámba rakva
térül-fordul, ákom-bákom.

"Gyerünk anya!" bár sötét van,
lámpák égnek kinti utcán,
tó körüli gyorsaságunk
esti sportnak éppen jó tán.

Kicsi kutya aprósága
szedi mind a lábacskáját,
Zsóka, móka, fut utána,
kerül, ugrik pocsolyán át.

Télnek végén esős idő,
édes, párás, jó levegő.
Messzi térnek apró pontja
elmosódón sárga, fénylő.

Lám az estve Zsófiának
teli vidám izgalommal,
merész sétánk sötétjéről
mesél majdan izgatottan.

Zsóka, móka, kis leányka
kalandvágyó kedve táján,
hogyan sétált kis kutyával
kezem fogva kormos órán.

Fót, 2021. február 8.