Meg kell bocsátanunk,ahogy magunknak, úgy másoknak is,mert a tékozló bűn mámorábólaz út csak lejtő felé visz.…és meg kell értenünk azt,ami a másik lelkében mozog,értenünk kell,amikor a szívhaldokolva zokog....és közben megbocsátani,mikor magával sodor a múlt, mert a megbocsátásbana jó tett…
Majd eltelik egy nap,és még egy,és sok nap, és több nap,s míg érez a szív,addig nyomot hagya létben, a földben, az égben,a szépben, a mélyben,és fájva, és szánva,és kérve, és félve, magányban,de daccal,a karccal az érben,a lüktető vérben,majd eltelik egy napés még egy,és sok nap, és több…
Átszőtte lelkema pillanat játéka,de tovaszállt, nem maradt.Mit rejtesz előlem élet?Miért nem marasztalodreményt adó képed?
Magával vonszolt éjszakáméberré vált ítéleteelvette mindazt, ami szép.Mit rejtesz előlem élet?Miért nem marasztalodreményt adó képed?
Könnyeket szórt a hajnal,tértelen, hazug…
Ez ilyen.Magunkra maradt hitünkkeléljük túl napjainkat,mert ahogy egyedül születünk,egyedül kell megküzdenünkezernyi vágyainkat, s ha álmainkatelmossa a szakadó eső, vagy sárbatérdepel alázott önérzetünk, fényért kiált bennünk a szabaddá emelő remény.De néha kemény a föld, s térdepünktől véresre…
Szeretni valakit kifulladásigvajon szabad-e?Utolsó körömszakadtáig fájdalmasan,de tiszta szívvel,mint ahogy az ész követel,akkor is, ha a sors omolés a boldogság még várat magára.Vajon szabad-e így szeretnilemondón, a hiány mardosó béklyójában,melyben a test fáradt,s már csak azt kívánja,bár…
Ránk dörgött az ég, de arcod közelsége megnyugtatott,mosolyodban végtelent játszott a pillanat, azt a meghittgyengédséget, mely puhasággá varázsolta körülöttünka nádasokkal ölelt teret, és tudtam, hogy karjaidbanlelkem, mely mindig is téged szolgált, békében alélhat,hiszen legbensőbb érzéseid, mind…
Ha kérdésed van, ne másokat faggass!Nézz a szemeim közé, ha gyávaságod engedi!Senki más nem tudhatja úgy az igazam,mint én magam, ki azt megteremti!
Minő balga kérkedés a hátul út,melyen lábaid reszketeg végighaladnak,nem tudod, de saját csapdádnak mélységétásod így magadnak.
Leplező szerény…
Bár lenne időd, több,megmelengetni a szívem,amint én teszem szélben szállóhófehér meggyvirágok idején,a bordón ünneplő pünkösdi rózsákközött suhanó életet.Nekem nem kell több, csak hogya nap fénye mindig magában hordozzonés soha ne hagyjon egyedülvilágomnak világossága.Én akkor leszeretem a…
Magasztos íze vagy az életemnek,valami csoda, mely folyton bennem pulzálés fényével megnyugtatja fájó lázamat is.Védváram vagy, szívem dobbanó tisztasága,ki puszta létével a mennyországba visz.Ahogy megfogod kezeim és hívsz magaddal,boldogságként lényem ékében ragyogsz,akár a forró nap éltető…
Meg kell, hogy köszönjem Istennek,amiért magad mellé adott,hogy boldogságban e mély szerelemörök kincseddé alkotott,s bárhová visz majd oldaladon a végzet,mit látunk, hallunk, tapasztalunkaz szívünkből közös emlékként éled:ahogy felvidít a bohó nevetés,ahogy átölel a bújni vágyó féltés,ahogy magával…
Mit is mondhatnék. Szeretlek.Jobban tán, mint bárki mást.Isten tudja pontosan, mit áldoztam,ragaszkodásom miért áldomás.Most nyugodj meg kérlek.Az erősek magukban sírnak.Míg mások zokognak,kik szeretnek, leborulnak.Szép volt. A legszebb, azt hiszem.Ahogy akkor, úgy most istöretlen a hitem,mert…
Vártam és aztán láttam,hogy minden hiábavaló.Vártam, hogy majd...de mégsem jött a szó.Csak ültem, könnyeimbenvigasztalt a képzelet,darabjaimra törve értettem meg,amit nem lehet.
Kértem és aztán kaptam,mit szívemben dédelgettem.Kértem és lám...megadta mind az Isten.De az idő, amelyellenünk…
Valamit rosszul csináltam,a hátamról letört a szárnyamés valami megragadott,messzire magával hurcoltvalami kietlen helyre,ahol valami átformáltés a lelkem partra vetette.
Veresegyház, 2017. március 8.
Mondd, ki vagyok én,ki érted fél, téged követ,éjszakákat átvirrasztvaegész lényével szeret?Míg lépteid másfelé visznek,tőlem el, hangtalanul,sajgó szívemben mindenvágyakozásom visszaszorul.
Mert hát a dolgok, a fontosak,mik tetteket kérnek,csak égnek kezeid alatt,és csak ígérnek,és én riadva…
Mondd, miért látlak angyali szépnek,mikor arcod közele arcom szegleténekés szemeidben tükröződő boldogságodfellobbantja szívemben az ősi lángot?
Mondd, ki vagy te, ki szívem raboltaés békés teljességet hozott napjaimba,visszafogta örök makrancos lelkem,mely, mondd, hogy tud így szeretnem?
Vác,…
Ahogy ott ültünk a szőnyegen, az ágy mellettés nyugalom lengte körbe örömünk,hallgatva mesélő szavaid, békésen bújtamhozzád, boldog voltam, milyen jó nekünk,és csak méláztam, élveztem a közössé tett,örökké való, szerelmes pillanatot,mert a meghittség és ahogyan átölelve,apró csókjaiddal szerettél,…
Ha haza utazik a létfeltörő fellegekenhátra hagyva mindennehéz elképzelést,ne sajnáld az időt, mely kevés,hisz a béke már régen révbe ért,s míg könnyeidet számolvaimákat beszélsz,a láthatatlan térből szárnyakféltő suhogása becéz.Emlékezz és ünnepelj,vedd fel a legszebb, fehér ruhádat,haza utazik a…
Minek szólni arról, mita szív úgy is megérez,minek tenni bármit, mígtér és idő összetörve létez.
A messzi időtlenséghalk szavai mind fogynak...Nézz tükrödbe és lásd, ki vagy,gondolataid merre folynak!
Ébredő lelkedben a sóvárkérdések új léthez simulnak,vajon jó e az út, melyenfáradt lábaid…
Szállj, röpülj galambvidd szívekbe híred,hadd értse meg a szótki alázattal híved.
Szárnyaid úgy reptesdmessze hét dombon át,gyémánt szemeivelki lát, érezze csodád.
Szikrázzon fényed annakkinek szíve tiszta,érezze a boldog reménythiteddel biztatva.
Szállj galamb, röpüljhints békét a világra,hadd…
Én nem lehetek patakban csobogó víz,szép rózsának szúró ága sem,lelkemben túl nagy a sodrás,életem vonala erős kezemen.
Én nem lehetek zuhogó esőben fény,sem havas tájban káprázat,bolond ki létemben megszeret,értem senki sem mond imákat.
Én nem lehetek madár röpte,messzi hegyek ékes látványa…