Ajánlás Dóró Sándor írónak
Neked mondanod kell,el kell mondanod,miért forog a Föld,miért vannak napjaink.Az örök körforgásbanhangtalan léteinkmiért vesztettek,de emelve megintmivé lehetnek.
Neked mondanod kell.el kell mondanod,mi értelmet nyerheta legszebb gondolat,mely új iránnyal testeket…
Tested húr és dob,min ütemet játsz' az élet,üzent körforgásodbanútját járja a véred,és dalolva szólalnakrezegő dallamok,mindig úgy történik,ahogy elmédből hagyod.
Állandó a mozgásnakkutató hatalma,mit vetítve gondolszaz határod forradalma.Igaz húrjaidat egy láthatatlan penget,és lelked dobjai…
Nézd, mily tiszta a világ!Még büszkén hordja jégvirág bundáját.
Hópuha bársony ül a fák ágain,dér ragyog az apróházak távoli ráncain.
Fehér hattyú most a lét,óvó, hamvas tollaivalszeretve szórja mindenét.
Szerelem lepte a lég,fekete földre fagytamosoly könnyeit az ég.
Vác, 2017. február 14.
Nem tudok dühös lenni rád,mi bennem kavargott az láthatatlan peremeken már rég elszállt,és csak boldog arcod maradt,ahogy a tükörben meglátom mosolyodat.
Vác, 2017. február 13.
Az örök érvényű idő, mily illúzió,s mennyire fáj, ha eltelik, nélkülünk,pedig minden röpke figyelemértepekedve küzdünk.Hogy nő a lázadó hiány, melyaz elmét ízekre bontja szét,a némán váró tett, közbennem érti meg a szív keserét.Hogy küzd’ne a szó, de csendjébena hangok csak üresen kongnak,nagyon tud…
Átok a lelkem. Túl mély. Elveszek benne.Átok, a lehetőség, amely csak lebeg felette.Rég bezárt börtönömből bárcsak szabadulnék,halállal cimborált testemből bárcsak felkelnék.
Ha elfogy az időm, többé már nem játszhatsz...Vagy végleg elengedsz, vagy örökig adsz.A hazugságnak pártját én nem…
Várni, várni, még meddig?!Visszafojtani az akarat tetteit...A virágnak sem lehet megtiltani,hogy túlnője terheit.Csak telik az idő,a polcokon megfakula legszebb kép is, élet nélkül a félelemgyáva, üres tévútra visz.Mert van, hogy az esélycsak egyszer jön el,s ha múlandóba vész a képzet,a lényeg…
Változik minden, az örök rend szerint,s ha néha az elme lázad, merttúl messze tekint, a végeredményt tudnia kell,hogy a benne rejlő egyensúlysosem borulhat fel.
Néha szenvedés a nap, mit okolunk az lelkünkre is hat,s látnunk, igen látnunk kell a fényt,a másokba vetett reményt,amely gyengéden…
Végül mindig a szívünk győz,hiába tép a szó és hiába fedi szemünketaz elzárkózott magány,hátunk közepén a kinyílt, láthatatlan szárnymíg repülni akar, addig új napot teremt,szerelmet az örök világok felett.
Veresegyház, 2017. február 12.
Ajánlás Dóró Sándor írónak
Mit megéltél, az tanítód maradt,ahogy haladtál az úton, az te lettél magad,s mit átéltél, azt szíved adta tovább,szeretve és engedve a fájdalom szavát.
Most őrző vagy és lélektől áradó,sorsod erejéből egy ősvilágot alkotó,mert tollal törlöd arcokról a könnyeket,és…
lobbanó, lobogó tűzszavakban gyorsan betűzlassuló, nyugalmas vízszánt tette, bús csendű íz
kereső, kesergő képstagnáló, értetlen féksuhogó, susogó szélmagába roskadó tél
égető, fájdalmas lángtartással viselő ágszikrázó, vágyódó égszép földje szereti még
amint tűzre víz kerüla lángja…
Nem kerülhetjük el az elkerülhetetlent,mit a sors tetteink szerint visszaad,mert mind a jó és a rossz, nem várt módonnéha így, néha úgy, de visszahat,és a kérdéseink, melyek közt elvésza már rég elfogult tudat,olykor válaszokba burkolt mély erény,máskor út, vagy áldás, vagy halkulat.
Tenni hát úgy,…
Ha többé nem kellek nekedúgy add tudtomra, hogy megértsem.Sűrűn gyötrő tetteidtől ezt kérem,s mi egyetlen célként tűzve volt,mit épített éltedben annyira féltesz,angyalként tartsd magadban, míg kísértesz.
Akkor ne tégy meg magadnak!Ne halljam és ne lássam akaratodnakfájó égiszét, hogyan…
Ha kérhetnék,ha álmodhatnék magamnak,azt kérném, hogy mellettem,könnyű legyen utadnak,féltő menedéke legyekszétszórt holnapodnak.S ha éget a fájdalmas szó,mert megint csak tűrnöd kell,megalkuvó, s büszke életedbencukor legyek és só.A megtestesült akaratod,a benned égő vágyad,a szívedben lángoló…
Már rég nem láttama Pilis hegyeit,vak köd rejti sok napja már.Könnyezem,mert a volán mögül, kábán,arcod lebbenő képzete lelkembe jár.Oly szürke most a világ, késővé tett a holnap elrabolt boldogsága.Szemeim előtt rohan a táj,sötétbe zárjaa némaság fojtott látomása.
Nincs más, kit így…
Ajánlás Neisz Gábornak
Még a mínusz tíz fok sem űzi ela csapatszellemet, amikor jó a kedvés sok a mondanivaló,alig várja a lélek értéke, hogy szívébe érjen a kíváncsi szó.Már esteledik, nevetésbe kábula pattogón lángoló tűznyaláb fészkeés kellemes kedélyek égiszét idézvelobog a szemekben a…
Anya emlékszel? A konyhában a hideg vörös kövönmégis meleg volt a tér, s míg vacsorát főztéléhes szemeim bogarában csak úgy lüktetett a vér.Csitítottál, mert éhemnek vágya mind csak megfeszült,alig vártam, míg az üres faasztal gondos kezeid alatt megterült.Forró tej volt és az összegyúrt gölődin,…
Dühös voltam, amiért magamra hagytál,nem kerestél, mert nem volt rám időd,a némaság, a magába húzó magánytékozlón hosszú, üres napokba szőtt.
Nem én akartam így, nem értettelek,akaratodban a tett messzire miért került,őszinte válaszok helyett mellkasomba fájó csended kábaságba miért merült.
Ölében…
Ellenállhatatlan szépsége az éjnek... Mennyi mindent érzek általad! Szívembe, ha derűs dallam száll, rám tavaszod rügye is megfakad.
És mennyi álom kél szemeim előtt, bódító perceim, mind édesek, nappalok alkonyából szült e ringatott hangulat, oly réveteg.
Véremben a tűz melódiát csihol, amott a…
Peregnek a gondolatok és nem értem,miért ad több fegyelmet az ég makrancos természetemnek,mikor az szabad vágyából csak ordít’na.Nem értem, kínlódott románca a csendneklelkem vad töviseit miért hordozza.Életre kelni hagyott, szeretett lelkemszögekkel vert árnyéka vagy dobogó szívemnek,némán rótt,…