Csak mikor már elvesztettük,jövünk rámily fontos volt a lét nekünk,mikor már tépve fáj a szó,érezzük, mit tettünk,s mások mit tettek ellenünk. Csak mikor már eltékozoltköröttünk minden tévedés,látjuk át, hogy szívünk érzeteigyekezete ellenére ismennyire kevés. Veresegyház, 2017. január 26.

Nem kérem többször, ami oly természetes,ha fáj, hát hadd fájjon,olykor a tetteknek túl kell lépnie az álmon. Szabad vagy, mindig is az voltál,és jó, ahogy léteddel adsz a világnak,de helyetted nem javíthatom ki a hibákat. Tudod, s tudd, hogy nagyon szeretlek!Féltő gondoskodásom irántad örök és…

Ne szeress túl,mit érdemem kínálaz vagyok, nem többegy lerombolt hídnál. Tedd a dolgod,mit mindig is szoktál,ne keress, ha időd mégis több a vártnál. A lét akkor is rövid,ha mégsem tudod,elmondom újra,értsd, ahogy gondolod. Hisz nincs több idő,amit adhatnál,te döntesz sorsodrólvágyd, mit…

Térdre borult testek mellettIsten seregei némán figyelnek,a gyötrelem szemeikbenforrón égő árva keresztek. Félre vert harangok szólnaka messzi templomokban,vörös halált sír az éjjel lángoló acélromokban. Fájdalom hever az úton,a csend elvette mindenét,értetlen és időtlen zokogjaaz űzött…

Mit rejt magában szó, az vágyó, egyszerű,gyötörve, lassan kélve ró és keserű,szaggatva szít félelmes bárgyú dobbanást,lassú ütem, siralma élő, fájt szokás. Ne táncolj túl sokat te kerge szívkerék,hű szomorodban szorongásod hős, de vét,égő kínjában azt hiszi, az éh a vágy,merszedről rongyos ruhádat…

Hiányodtól fénytelen a reggel,és én magamban gubbasztvacsodából épített váramban várlak. Dübörgő némasággá terül a pillanat,ziláltan kereslek, de sehol nem vagy,szívemben lüktetsz, vágylak. Lassan magamba roppant a káosz,hiún táplált jövőnkben úszni így,és várni, oh mily céltalan! Szürkén hideg a…

Nyűglődöm, hőbörgök egyszegénygondom alatt, nem találom magambana megoldást, a kiutat.Sok kérdés kér, majd naphoz ér,de még rejti lényegét,míg várva vár és alva járaz ősz teríti szőnyegét. Sikoltok. Oh, túl nagy a lázérben csordogáló véremben,halotti tort játszik a létmenyegzője énvelem.Azt hiszi…

Oly drága az időára a szeretet,s ha az nincs, akkor meglehetlemarad az akarat.Felhúz egy újabb falat,hogy egyre csak várjon,hagyva, lelkébe vájjona sok elmulasztott perc,melynek tétlensége ketrec,börtönbe zárt jövő,elvesztett, vágyakozni várt idő.Az drága, ha szeret,de ha felette bezárják az…

(Tóth Árpád: Meddő órán c. verse nyomán) Lehunyni csendbenKét szemem...Az volna jó...Elmerengni néhány elmúlt képleten,S ha elsodor a szó, a sajgó,S szívem feledni képtelen,Az volna jó...Lehunyni két szemem... Veresegyház, 2008. (Kép: Tura, Schossberger kastély belső)

Sok impulzus ér, de hozzád menekszem,kellemesen finom, ölelő karjaidba,melyek közt megnyugszik a lelkem.Olyankor nem látlak, csak érezlek.Érzem a bőröd illatát, ajkaimmal puha bársonyátés szinte felolvadok tested gyengédétől.Szeretek elbújni a világ zajátólvédelmes szerelmedbe.Olyan ez nekem, mint…

Miközben sétálunk a kihalt partszakaszonés fehér sirályok röpte űzi a telette szorosan fogsz át,erősen tart gyengéd kezed.Friss a levegő, és még a hideg vágyódása is szeret,a Duna átható ereje csodaként tölti bea körénk gyűlő teret.Oly meghitt ez a pillanat,arcodon a boldogságszerelmes…

Vannak pillanatok, amikor csak úgymagadhoz szorítasz, hogy érezda birtoklás hevében hogyannyílik karjaid közt a lelkemés hogyan bámulom barna szemeidbenaz érzéseid.Olyankor a bennünket körül vevő világmintha megváltozna,már semmi sem bánt, árva maradaz önzés korlátozott hatalmaés ragyog köröttünk a…

Már ismerlek,tetteidben jó teremt.Már ismersz,veled ölelem az Istent.Szavaidbanmegnyugvás vagyok.Te, szavaimbanszeretett dallamok. Már érzel,értünk adtad lelkedet.Már érzek,értünk adtam lelkemet.Minden pillanatunkhálától való,minden teljességünkörömöt adó. Közelségedszívemben az…

Ott messze, hol sárga még az ég alja,távolsága búcsú színeibe burkolja lelkemmélázva és oly engedelmesen,ragaszkodva, mint egy szerelmes káprázat,áldva Istent és az imákat,melyekbe úgy kapaszkodom,mint indák a fákhoz...Csak végre hadd vegyen magához!Várom az éjt, hogy az estérelehajtsa fejét az…

Az angyalok nem tudják,hogy az ember mit érez, mikor a nyirkos kőhalmok köztlétének bánatát hagyja,mert kevés ő, túl kevésnek érzi ésnem látja mily csodálatos a hatalma.Csak könnyezik fáradhatatlanul,múltba feledkezve tanulja túlélnimindazt, ami a szívét nyomja,terheket cipelt fájdalmában,ami sajgó…

Miénk minden nap,a teljesség csodálatos hatalma,a ránk rótt békességelőttünk meghajolt jutalma. Miénk a hosszú út,a tisztaság lüktető erénye,a bennünk lobogó tűzIstentől igaz keresztje. Miénk a belső csend,a világ szivárványos színei,valóságok és vágyakközössé tett emlékei. Veresegyház, 2016.…

Túl gyorsan jött...Nem gondoltam, de mégis éreztem,azt a hirtelen érkező, lélekbemarkolóés folyamatos szorongást, azt azérthetetlenül elmémben gomolygófáradtságot, mely körülölelvelélegző mivoltomat sanyargatta.Nem tudtam ellenkezni, mertboldognyi erőmet mind elvette a tér,s a tudat, hogy…

Mikor megláttuk egymást, csak nevettünk.Hiányunkból fakadt akaratunk széppé tette a teret,és te ajkaiddal ittad sós könnyeimet, melyeketa meghatottság, a féltés és a szerelem táplált.Átölelt bennünket a jó Isten szándéka,szívünkbe égő fényét úgy rajzolta,akár egy átszellemülten békés…

Odakint fény játszik,felhők szórják vidámságukat,idebent árny húz-von,ordítva őrzi árvaságomat. Mellkasomban rejtve ágyazódottlelkem féltett magja,kitartón pislákol benneIsten erős akarata. Kijutni a fényreakard árvaságom!Szárnyaid bár bontanádvesztett angyalságom! De míg láncokba kötve őriza…

Ma elveszítettelek.Arcodon belső vívódásodkába letargiája, minttúlvilági fájdalmadban megállt az idő.Csak néztelek. Gyűlöltem magam,ahogy most is, hiszen szeretlek.Legegyszerűbb fegyverem gyötrő szavaimbóltáplált átok, melyet elhagyni kényszerülök.Te többet érsz. Önérzetem semmiegyetlen…