Nyűglődöm, hőbörgök egyszegény
gondom alatt, nem találom magamban
a megoldást, a kiutat.
Sok kérdés kér, majd naphoz ér,
de még rejti lényegét,
míg várva vár és alva jár
az ősz teríti szőnyegét.
 
Sikoltok. Oh, túl nagy a láz
érben csordogáló véremben,
halotti tort játszik a lét
menyegzője énvelem.
Azt hiszi még ezt kibírom,
és nem ordítom az égre,
hogy hervadni kész lelkemnek
sárba hanyatlott éke.
 
De te ott, hol túl a lét
még nem rontotta a világot,
ott varázslod, kis kertedben
a legszebb fádat, s virágod,
s míg sírok éjjel, sírok nappal,
sírva ér az Isten, s angyal,
te csak szépen járod
szép határod, a nappal, s csillagokkal.

Veresegyház, 2013.