Túl gyorsan jött...
Nem gondoltam, de mégis éreztem,
azt a hirtelen érkező, lélekbemarkoló
és folyamatos szorongást, azt az
érthetetlenül elmémben gomolygó
fáradtságot, mely körülölelve
lélegző mivoltomat sanyargatta.
Nem tudtam ellenkezni, mert
boldognyi erőmet mind elvette a tér,
s a tudat, hogy szükségemre
nincs haszon, jobb a mindennapi tett
egy emberként, mint érezni a más
közelségébe vetett szeretetet.
Érthetetlen letargiába fulladt
kérdő gyávaságom. Nem voltak szavaim,
csak tűnődéseim, melyek
lehorgonyoztak a bánat tavában
és akarni se, tudni se óhajtották
a jövő lehetséges téziseit.
Féltem akkor. Fáradtságomon
már rajta ült a kétségbeesett nyugalom,
az a fajta gyengülés, melyből
az ember már nem elevenedik,
csak sajnál, csak hagy és megadja magát.
Ezt tettem. Megadtam magam.
Megadtam a keserű felismerésnek
az eltorzul világában álomba mért
gondolataim, a jövő szép zenéje elől
fülsiketítő csendbe vonultan hagytam,
hogy a némaság körém gyűljön
és lélegzetem fojtani kívánt
szánalmasságát fölül múlja.
Fájt. Legszívesebben felmentem
volna a Margitára, hogy mindentől
és mindenkitől távolian haza ordítsam
keresztem legbántóbb okát,
mit legyőzni sosem tudtam,
csak megadni magam a jövőm
legszebb reményének.
Legszívesebben a vadfüves földbe
révedtem volna, hogy többé ne látszódjon
akaratos és szikár jellemem, hogy
ne lángoljon szemeimben a nevesincs
szenvedély, mely annyira égetett,
amikor élni hagytam, hogy majdnem
felperzselte odaadó lényegem.
Túl gyorsan jött... Nem tudtam rá
felkészülni sem, úgy magával rántott
az a szenvedés, akár tévelygő vadat
a véres szájú oroszlán.
Félre vert szívemben a vér alvadékká
dermedt, mikor megéreztem azt a más
állapotot, mely szögekként verte át
lelkemnek minden zeg-zugát.
Csak hétköznapi volt, felejtős, hagyható.
Szavakban tán teljességtelen és reménytelen.
Kishitűvé tette megcsorbult életem
imádságosságait, mert nagyobb volt a kétség,
mi morajló dübörgésével elvette mindenem.
E torzult magányban ültem én magammal
halotti tort. Sirattam a múlt finom leplébe
csavart álmaim gyengédségeit és a jót,
mit a tapasztalt lélek fennkölt himnuszával zeng:
Isten szent akaratát, mellyel szabadságot ádott
az egész világnak.

Veresegyház, 2016. október 23.