Lelkembe fonódik a megpróbáltatás,magába rejti önhitt vajjúdásom.Bár menekülhetnéka kaján hangok mélységei elől,de újra és újraszívében vétkezem.Hallgatag idők szavábantengernyi oltalom,mint pártfogolt napod,körbefog a kegyelemegekig mélázó rátarti pogánysága.Nem…
Mély dobogásod éltet,szíved kattogása,mely hegyeket mozgatszavaid alatt.Ha kétely szökne,szép szemeid közé,homályos pillanat…Tudd, hogy az a lüktetés,mely közössé teszia legfájóbb napot is,szeretetté omlik,és lelkünkbe szórjalágy fényű magvait. Veresegyház, 2007. július…
Éjszaka csendjébenfürösztöma lángoló szerelmet,s Holdban igézőtáncoló lelkedet,ringatom lágyan,andalítva,féltett vallomáskéntszorítva,Ölelem.Bőrömhöz értujjad engedem…Tovább,s még tovább… Veresegyház, 2007. július 6.
Nyújtsd a kezed…Feletted gyúltgyarlóságba lépett lelkemszerelmedért él,tiszta, s annyira remél,megboldogult napok köztfelkarolt holnapokat,mint testbe lopottfelvirágzott mosolyokata megnyugvás határtalanulelszigetelt csendjében. Veresegyház, 2007. július 4.
Csendben nézel rám…Az a tekintet, úgy felkavar.Lágyan ívelt ajkad szegletébenpiciny gödör ül…Mosolyod úgy betakar. Látom a messzeséged…Egy erős, szilárd világot.Szíved rejtelmébena kivirágzott életemetjárod. Nyugodt vagy és békés…Szemeid között a fényhatártalan…
Szemedben látom a vad vihart,melyben órákon keresztülizzik a vágy, mi hajt,és látom, ahogy előtted táncolok,ahogy mellemen átcombom közt az öntött víz csorog.Szemedben látom a pattant húrt,melytől égő szenvedélyedfülledt mécseket gyújt,forró ajkadban a kéj lehelete,édesen…
Minden hajnalom Tiéd!Csókodban rejtem elkipihent arcomat,már elhagytam harcomat… Minden nappalom Tiéd!Magamban hordozomemberi voltodat,azt az éheset és szomjasat… Minden alkonyom Tiéd!Egedben álmodomtengernyi vágyadat,én vetem meg ágyadat… Minden éjjelem Tiéd!Füledbe…
Hallod, ahogy suttog a szél?Az ablak félfáján be betér,és a beteljesült szerelem,mely oly finom s végtelen,akár az éjszaka csendje,mely testünket fonja egybe,csak a miénk. Már álmosan csókol,az est szűrt fényeiben bókol.Hallod? Hallod, ahogy szívedig ér?Ahogy a zamatos levegőben…
Hajtod az igádat reggel,ma sem vagy jó a rímekkel.Kérdezni minek a bármit?Érteni minek a bárkit? Figyelj csak! Nekem ez nem megy!Gúny között hagyni az embert…Felelnék, ha oda érnék,nem elég, ha csak ígérnék. Líra a rózsa szobában,teljesen elvan magában…Sértő a lektűr…
Miért tudnék máshogy írni, mint ahogy most teszem?Isten se hagyja kordában alkotó kezem.De most a csend sóvárog, ujjaim között a kés,lassan folyik szét az áramlott kétségbeesés.Hinni jó! Hinni kell! Hinni szabad…Mert ha nincs hited, a vágyad szennyben marad,és a sáros utca…
Én föléd hajolvánkét szemed fényébenlátom a féltett vágyat,
Kinyílt ajakkalránk csókolt álmokbanérzem az édes szádat.
Bennem lebegve,Küzdve és keresvemámort játszol a kéjben.
Gyengéd szavakkallüktető ritmussalszeretsz a csendes éjben.
Veresegyház, 2007. május 28.
Árnyak közé szorít a sötét éjszaka,magányba ránt a Hold ködös udvara,mint a halotti csend, olyan a szívem,elfeledett béklyót köszönt keservem.
Csak te vagy velem, egy drága Angyalom,keserű könnyek közt épp veled osztozom,mert miért lőn a léleknek igaza,ha hazáját sem éri…
Miért kell mindig odázni?Megvárni, míg végleg omol a fal?Mert csendben szorul a szív,ha már szánalmat nem akar.
Kelletlen tév’ben a kósza hit…Mit remélt? Csak néma hangokat…Hol bölcsőként ringatott a vágy,ott lerombolt álmot tartogat.
Magamban láttam a távoli órát,a…
Késő az éjszaka…Merengő csillagok köztszíved oly nagy csoda.Szaporán dobogómélyvörös hatalom,s testemnek buja lángja…Ősi vágyuralom.
Ölelj át!Úgy ahogy a sötét,izzó lávaként gördülő látomása.Szoríts magadhoz,hogy az érzékeléslágy peremén húzódóvágyak…
Találkoztam a hittel,karon fogott, s ölelt szüntelen.Bizalmat adott szívemnek,szeretetet, s jóságot.
Találkoztam az örömmel,oly arcát mutatta, mit még nem.Jó kedvre derítette lelkem,mellettem állt, míg tehette.
Találkoztam a pillanattal,rövid volt és olyan féktelen.Kacér…
Ülj most mellém…Halld meg szívem halk szavát.Érezd, ami kattog bennem,s ébren táncol odaát.
Tekints reám…Lásd meg lelkem legmélyét,ahogy szemem szemedben vonzálmot, s testek kedélyét.
Érintsd bőröm…Vágyaink közt lépkedem.Elsodor a legszebb érzés,szárnyal már a…
Ha erdőben jársznyisd ki a szíveda kanyargó ösvényenengedd szárnyalni hitedengedd, hogy az ágakhajadhoz érjenekhogy a sötét mohákkezedhez férjenek.
Ha erdőben járszlélegezz mélyenszívedbe vad félelemsoha be ne térjenhagyd, hogy a selymes fűvirágot hordozzonszemedben a büszke…
Hajnali pírban játszika reggel hírnöke. Magasra és messzire dobja sugarait. Szemérmesen öleli az erdő bársonyát. Szirmokat bont az illatos levegőben. Lüktetve dobog ez érzék felhőkbe zárt kacaja. Új nap virrad, lelkekben éled a mennyek kapuja.Szemet kápráztat,s szívekbe oltja a…
Még altat a reggeli nap…Tündöklött képet varázsol szobám ablakára,majd átölel, magába zár,fehér fényével simogatja bőröm,kacajt formáz vállaim íveire,mosolyban perget megmaradt perceket.
Vad világomba szerénység lép,eltereli fáradt vágyak nehézségeit,szavak nélkül a…
kicsi lelkem nagy szerelmeeget vonzod körbe-körbeangyal hadak, jó barátokte is látod a világot
hogy miért e jó szerencsecsak mi értünk van szeretveaz az élet, ami áldottbenne szívünk kivirágzott
mi atyánknak nagy kegyelmea világot körbe szelteszerte nyílnak a virágokhős…