Valami eltört,valami apró szilánkra hullottkezem, s szívem sebezveott folyikapró kis patakban,s viszi magávalálmaim.
Bíbor ízébena keserédes létágyat fon testem köré,mert a haldoklott,vággyal teli lázadása semmiért született.
Veresegyház, 2008. november 3.
Lelked most is érzem…Magam mellettsuhan,ahogy lépkedema rideg kövek között…Földöntúli csókod homlokom ráncairaszökött…Te már érted,mit még csak érzek,fájdalmasan.Suttogott mécsesek lángjában ringatózik az élet időtlensége,s szívem melegségehozzám vonzzatiszteletre…
Kapkodom magamba szavad…Oly jól esik…Csak figyelek,csak érzékelek,s jól tudom,mások is keresikmi megnyugtató,mert egyszerűenés spontánokoz bennemtűrhetetlenboldogságot.
Veresegyház, 2008. október 30.
Nem leszek ruhád,mit szögedről akaszthatsz,mikor kedved tartja!Nem leszek az időelsoványodott homokóráinakbőséges bú hatalma!Újfent nélküled,nem leszek magány,megbocsátó, szép szavadba!
Nem várom, míg leszáll a nap,s könnyes szemekkelbúcsút int karomaz elszálló…
Szemben ülsz velem,Szemed bőröm pásztázza,Ujjad siklik combomon,S vágyadnak puha násza. Árnyékként vetül testemreGyengéden szomjas ajkad,Lázzá szít minden csókod,Kéjjel takar hűs hatalmad. Mikor kívánva segédkezel,S szelíd tested bennem vágtat,Örömmé omlik a pillanat,Ha…
A félig lehúzott rolóálmosan nyújtózikódoni ablakom előtt.Recsegő tekinteteporrá őrli az alvó perceket,szendergő pillanatba rejtminden szellemet,engem is…Ha hagyom,magával húz,s a délutáni Napomemléket gyújta fehér falakon,apró foltokba gyűla redőnyös szalagon,de oly…
Felettem állsz…Hűs habodból,Vágyam szítGejzíri csodákat…S homorú testem lankáiraÚgy szökellA tejízű éden,Mint robogó gyorsvonat,Mi meg sem állMíg célját nem érte. Hála szorítjaRemegő ajkaidbólHalk szavadat,Izzó leheleted futGömbölyű csúcsaimra,S én kezemmel festemA…
Csendem töröd…Világként láncolsz magadhoz,erős karod valóságba húzölelve simulsz testem árnyékaihozfénnyé olvasztasz bennemminden akaratot,szemed bogarábanott ül szerelmed…S a régen várt vágy,az örök kezdet,az örök álmodás.
Ránk ront a félhomály,keresve…
Föld és ég vagyunk,Te lelket nevelsz,Én álmot gyűjtök,Mégis együtt ballagunk.
Föld és ég vagyunk,Te ítélsz felettem,Én lázadokEgymás ellen harcolunk.
Föld és ég vagyunk,Te erdőmben jársz,Én őrködöm,Szeretünk és hallgatunk.
Föld és ég vagyunk,Te a Hold kedvese,Én a…
Csendben hallgattalak,szívem robaja lassan kattogott,téged néztelek, testem melléd rogyott.Kétséggé fészkelte magát a tér,hangod mélyébe rejteztemegy szikrányi reményért.
Azt gondoltam, csodává érhetünk,az a sok-sok pillanat, mi most is jelenünkmeddig ölelhet, meddig…
(Petz György költőnek)
Ismeretlenből is ismerős a szó,múltat jelenné formáz…Derengve kérleli a jövőt:Haladj már Te is magad előtt!
Fellegre is írhatsz, akár a képzelet,de maradjon csak földi lábána megszületett társtalan rovás.
Komollyá tétet az élet,néha elmébe fűz…
Amikor a lélekmagányából éled,s a fény felé fordul,akkor a fénya szívbe hatol,s boldogsággá születik.
Amikor a szóa csendből tör elő,s hangokká válik,akkor a hangegésszé teszia kimondhatatlant.
Amikor a mosolyfájdalomból ágazik,s a szeretethez simul,akkor a…
Már megáldotta az éga tiszta könnycseppeket…Lázongó éj sötétjébenhúzta rá leplét szívemreaz elhalkult homály.
Megvetette lábát a szó,ajkamon csordogált kínhiába való várakozás,mert lüktetett csendbe omlika lélek diadala.
Küzdeni álmokértoly magasztos tett,s ha…
Valami elkezdődött…Valami furcsa álmodás,pilláim közt merengve féltem,s vártam, had jöjjön, mi eljöhet,mi múlt napjaiból úgy követ.
Valami elkezdődött…Valami furcsa lázadás,holdam lassan elsötétült,s talán szétesett a Föld alattam,inogva tovább úgy haladtam.
Valami…
Úgy megszerettelek…Térben sodródó néma hiányodösszeszorítja szívem minden porcikáját.Félelemmé nő a tehetetlenség,alázattá a szomorúság…Tengernyi oltatom ölelt,míg karodban tartottál,s most zokogok…Esztelen hullnak a könnyek szememből,áldozattá érik a test…
Megőrizni azt, mi beléd veszetthosszú idők spiráljainédes vágyakozás.
Tükörré simult képzeletbenelhalványítá már az égmegannyi vétkedet.
Elhalnak szívedben a fájdalmak,rózsává virul a boldogság,mert tudsz szeretni.
Veresegyház, 2008. augusztus 22.
És ott álltunk Te meg éna világ távoli peremén,kezedbe kezem simult,alattunk a föld oda indult,hol szárnyakká ölel az ég,az elringatott messzeséghatártalan békességében.
És ott láttuk Te meg én,hogy a nap ugyanaz a fény,mely szívünkben úszik,szüntelen belekúszika hitt…
Az én Istenem ugyanaz az Isten,ki a Te lelked őrzi.Ugyanúgy ítél, ugyanúgy szeret,határtalan és mindenek felett.
Az én Istenem ugyanaz az Isten,ki fiát adta értünk,emberré vétetett, szabaddá tétetett,határtalan és mindenek felett.
Az én Istenem ugyanaz az Isten,ki megbocsát, ha…
Elhamvadok, mint a cigaretta,ha eldobsz,de ha magadba szívodminden porcikám,eggyé válok veled,részed leszek.Ott folyok majd ereidbenvöröslőn, forrongva,szíveden át.
Veresegyház, 2008. augusztus 12.
