És megnyugszanak a napok terhei,csenddé válik minden zaj,megnyugszanak a harag hullámai,szelídséggé omlik az önző kívánalom,márvánnyá fakul az öntörvényű kín,s elalszik a lázban féktelen megvetés.
És akkor a szeretet magvai kelnek…Rabláncot tör a könnyű mosoly,bús…
Aludj csendben Drága Kincsem!Legszebb álmod őrzi Isten.Szeretetben, békességben,Angyal vezet fenn az égben.
Aludj csendben Drága Szentem!Most rossz gondolat e földön nincsen,mert átölel a fény, az Isten,remény siklik át a szíven.
Aludj mélyen Drága Lelkem!Hunyd le szemed, hunyd le csendben.Tiéd a…
Amikor mögém lépsz,s lassan íveled ujjaid csupasz hátamon,oly gyengéden, hogy testem engedelmeskedikaz eszme rácshoz láncolt akkordjaiban,csak Rád figyel, apró mozdulatodra,mely vágyat izzít lüktető csendemben.
Akkor önmagamba roppan a valóság,s testem tested lelkületébe…
Kint zöldes fénnyé válika jajveszékelt kóborlás,sötét éj van, fent fakónyi csillagok…Elhalkult álmokká szenderüla reménnyé formált vágy,kelletlenül, s mégis oly bájosan,mit Te csak néha látsz,mint szemeim színtelen tükrében.A vad szerénységgé nőtt látomásönmagát…
Nem kaptam kenyeret a szívtől,csak mélykék szavakat,oly rideg tapasztalatban,mint az őszi felleg szárnyalása.
Pedig mily mohó szomjam volt,keresve sem találtam jobbat,ki lelkem közé fekhetikés parazsat szíthat szájával.
Úgy félek én, mint a rezgőnyárfabokor, ha a szél…
És te mesélsz…Szemedbe néha düh vet kétkedést.Panasszal írt pilláidgondterhesen hunyod,mert már régen megértetted,miért e sors, mit ad kegyeidbe.S én csak hallgatom,néha feledném a fájdalmat,mely szavaid közt búvik oly magányosan.Feledném az elszalasztott perceket,mik még…
Ne dönts helyettem,azt megteszem magam is!Ne ítélj, s ne vádoljolyan miatt,mit magad is megcselekszel!Sírodba viszel,ahogy én téged…Az élet kínoz, s majd felemel.Érted?!
A szabadság csak képzelet.Egymás foglyai vagyunk,mint a tűz és a víz,testünk gyenge vértezet.Szánkban…
Megbocsátaniolyanért, mit nem vártál,mégis meg lehet.A balga szív, csak hisz,reméli azt,mit nem lehet.Küzdve küzd,lázadva kél,de nem ítél, ha szeret.Elvisel és elfogad,mit megadhataz élet.
Veresegyház, 2008. június 9.
Nő vagyok,ki félve ébredez,kinek lelkében éla lágyan szomorú nesz,s a pillanat,a nemes pirkadat,mit két kezével ringat a Nap.Nő vagyok,néha lélekben szomjazó,némán kérő,s olykor hallgató,vagy eloltott,magányos gyertyaláng,kit tüzétől égve a szelídség szánt.Nő vagyok,egy…
Fáim sárga virágai közé téved a sötétség,a nyugalom képeit nyitjaszemem előtt,szinte bódulok…A tavasz lelkemnekörök varázslat,mert tenyerembe szórjaszelíd nemességeit.
Veresegyház, 2008. április 14.
Gyermekem, csillagom,mosoly virágszálam,szebb lányka nem ragyognálad a világban.
Fürge kis patakkéntcsillog két szempárad,ahogy Nap, úgy Hold ismegfordul utánad.
Aprócska kezedbenoly gyöngyvirág pihen,szeretet bölcsőjétringatod meghitten.
Csicsergő hangodbanezernyi dallam száll,ha nekem…
Gyermekem, kis kincsem,oly nagyon szeretlek!Te vagy az öröklétanyai szívemnek.
Igaz mosolyodbanvirgonc életképek,törékeny lelkedbenragaszkodás éled.
Te mondod a napnakbájad foganatját,elhiszi az ég isszíved víg jóságát.
Lelkes gondolatodbensőd lét igája,szavad füleimnekőszinte szolgája.
Drága,…
Fáradt vagyok Kincsem…Már látod, könnyem sincsen,hisz elvitte mind az éj,s azt mondta: „Remélj, remélj!”
Álmodnék álmot, ha lehet,de ember többet nem tehet,csak vár és hisz tovább,hogy a szép túlélje sorsát.
Fáradt vagyok Kincsem…Oly zavaros előttem minden,melyhez…
Más voltál,ahogy a tükörben láttalak…Arcodon öröm rejtegetteaz önzetlen vágyakat.Mosoly hagyta el ajkaim,s Te láttad rajtam,kit ölelnéneklágyan gyengéd karjaim.
Más voltál,ahogy két szemembe néztél…A világ csodájában távol, s még közelebb értél.Mosoly hagyta el…
Tudom, lelkedbenmit jelent az érzés,mi földön túl szelídség,éltető harmónia.Tudom, hisz érzem…Szüntelen dobbantjameghasadt szívem,szerelmed minden vétkem.Bennem áramló tüzedáldva fonódik testem köré.Szeretlek földi angyal…Szeretlek Mindörökké.
Veresegyház, 2008.…
Féltem én az éjjel,féltem Nélküled.Kint az átfagyott terekbenjég ült meg a szemekben,fakó árnyak vonaglottak,a messzi fények néhael-elhalványodtak.
Féltem én az éjjel,féltem Nélküled.Valami halk suttogás tévedthátam mögé lépett,akár a halál,mi karon fogvalassan,…
Nincs még oly gyengéd lélek, kit így szeretnék,szerelemmel lelkében ne haldokolnék,kivel a sors, ha néha oly kegyetlen is,szemében ott a fény, mit más szívekbe visz.
Nincs még oly mosoly, mi szép orcáján ül,mellyel, ha rám nevet, örvendek legbelül,s ha néha hosszú útja messzi…
Minden apró rezdülésem,minden gondolatommegosztom Veled,őszinte tekintetedmagával ragad,csókod csókomra tapad.Ha átölelsz,ereinkbenbíbor vér csörgedez,a mi közös vérünk,a néma szó.
Minden rezdülésem Tiéd,minden megélt pillanatomneked szabad,mely olykor hallgatagreményben…
(Komáromi János: Bolond szív c. versére)
Könnyes szemben a létoly homályos, sötétsoha nem engedtedkezem eresztetted
Nyílnak még virágokszínes lesz világods fejed felett az égmég mindig olyan kék
Barna szemben a könnyimát esd odafönnmúltadban lépkedemféltelek…