Fáj a magány,mit reám hagysz… Meghagyod nekem a képet,hogy én törjem össze,és én siránkozzam majdutolsó napjaimban.Helyén a valót úgy állítod,hogy elém csak igazadlebegjen. Fáj a magány,mert nélküled van… Veresegyház, 2010. április 28.

Fekete ribizli virágába bódultlelkem kívánsága,illata vággyá növelte bennema telhetetlenséget.Kóborolt a szél,vadszilva ágaiba kapott,és csak hullott, hullottmindenfelé a tavaszihófehér… Veresegyház, 2010. április 26.

Pont, amikor legnagyobba szükség bennem,vagyok magam,másnak nem,s hiába a hit,a szilárd,ha csak csendem vanés keservem. Veresegyház, 2010. április 26.

Jól döntöttem!Tudat alatt, vagy anélkül,mélyen, magamba szállva,előre pörgetve időtés meg nem történt tereket,láthattam, hogy temetel bennem mindenta helyes irány kezdete. Veresegyház, 2010. április 20.

Nem miattam, Érted,s ha most nem is érzed,később tudni véleddarabokból épült létedcsak az, ahogy kérted,egy féktelen egészed. Veresegyház, 2010. április 11.

Elválaszt az éjszakacsendbe borult kín szavatorkomra ült,szorítva szül kába jajt,s csendbe húzva hajtbús melankóliába. Veresegyház, 2010. április 6.

Alig az idő,mit épp velem,s rejtett szívemenhiányvirág nyílt.Tán nem így,máshogy kellene,de fáradt lelkedbencsak csend fenyít. Veresegyház, 2010. április 1.

Különös játék volt az…Vörösben elvesztett bűntudat,léleknyi fájdalombanaz aggódó figyelemmindent megzavart.Feldúlva ébredt újraaz elbocsátó kín szava,s lassú léptekkelkönnyezve tért meg haza. Veresegyház, 2010. március 26.

Az én hibám, hogy álomban ringatagködbe rejtem megnémult lelkemet,előled resten menekülve,félelmek közt tagadomőszinte szerelmed.Az én hibám, hogy nem látok kiutat,hogy vérzőn intek elmúlásta hajnali vágyaknak.Az én hibám, hogy szétázott arcomoncsak kín tűr meg árnyakat…Az…

Csak úgy berobbant.Észre sem vettem,ahogy végigsimogatta arcom,mert éppen elfedtekaz amúgy is gyötrőmindennapok.Bekúszott a föld fölé,és megnyitottaa teljesség kapuit.Zengővé tette a lelkemazokkal az apró csicsergőkkel,hisz ők adták hírül,hogy végre megérkezett. Veresegyház,…

Abban a pillanatbanmegörültél, ahogy én is,levetett kétségeinkföldön heverve oszlottakmúltat búcsúzón,s abban a pillanatbanösszeálltak az előttünk görgetettképtelen kockák.Értetted, ahogy én is,kevésnek tűnő időnkbenhogyan él túla megfogant gondolat,s elnézve…

Minden nő férfire vágyik,igazira,ki ágyra dönti,ki eszét vesztve feledtetimagányos sóhaját.és két heves csók közöttbecézi lelkénekgyöngysorát. Veresegyház, 2010. február 12.

Megtört a csend,körbeszelt a végtelen mennyillatúközelség,mosolyba mártott szelídségaprózta a megváltott időt,és életté álmodott percek közöttsejtelmes mosolyban ringottőrültnyi lázunk. Kerestem azt a szót,mit ajkadról elcsent a szél,hideg volt, s a havas térmégis oly…

Csendet hasít a jelen,körbe fonaz alázott éjszaka,s a döbbenet,mi feljajdul,csak a némaság rabja. Eltékozol a vágy,lassan rágörnyeszta félszeg éjszakára,most is szorítaz elvesztett szavakféltő magánya.Csak sodor, csak ringaz a szánalmas akarat,felrója százszorés újra…

S hol abbamaradt,ott rajzolódik útja,az egyenesek végtelennyi húrja,az a csillagszerű metszet,mely papírra tévedvekereszt formát szegettpontos rajzolatával. Veresegyház, 2010. február 2.

Van, mit nem érthet az,ki sosem tapasztalt,mámort és igaz szerelmet,s talán kért Istentőlvégzetéért kegyelmet,melyet megkapott,de végül magára hagyott. Veresegyház, 2010. január 19.

Aztán megölelt minden szavad,csak úgy burjánzotttelhetetlen szívem felévágyva kérlelt pillantásod.Alkuszom a „majdért”és hinni tanulok.Földem műveled reggeled pírjainde nem szégyenkezem.Feléd ébredem,egyszerűen és némán.Lágy halkulatba szőttesévezredek nyomán,s tán…

Azt hiszed,késik a múlt,s lábad alatt a léptekhalálhoz vezetnek,keserve vagy,szegény magányaképzetednek Azt hiszed,már nem nyílnakkertedbenhamvas rózsák,lelkedből tolod előszinte szavakigazságát. Egyedül vagy…S azt hiszed,már nem küzd értedszeretet. Veresegyház, 2010. január…

Tán én érdemlem,mit eddig hasztalan,messze szórta láthatatlan nemesség?„Senki” látta, s nem értette,mit kívántam olyan rég. Szökne a szó,lázadna mindenfeledni kívánt pillanat,maradj mégpont ilyen…Boldog és hallgatag. Tedd le csendbenfojtó félelmeidmost mellém,érezd,…

Felébredt már az estbőla legszebb, mély remény,s a csendes utcák léptetitokban kél felém. A vágy, mi úttalan hajt,szóródva szerte szét,keresve forrón szárnyal,s teremti fellegét. A nap csak gyenge látvány,tavasszá szelídült,és künn a messzi életlágy mélységébe ült.…