Bölcs voltés tiszteletre méltó,én haragban magammal,s ő emlékeztetett,csak őszintén s bízva,mert kérni sem kellettakkor is ott álltmögöttem. 2010. január 14.

Ringass, ringass álom,mert lassan nem találoma helyem,túl sok mindenfonta körbecsendbe lábadt szívem. Néma már a rögös út,ódon estemcsillagokba öltözött,ringass, ringass álom,lelkem szárnyatúl messze szökött. Veresegyház, 2010. január 10.

Szeress úgy,hogy remegjen minden hajnal, s lássam rajtad,hogy minden búcsúzássalhű szívedbőlkönny fakad.Úgy szeress,hogy hiányomtólég zokogjon,szeress úgyhogy kínzó vágyadkörém fonjon.Szeress hittel,megértéssel,had értsék az angyalok,hogy buja szerelmedszárnyalva is,…

Egyszer megérted,miért most és miért így…Csak kérd Istentés higgy!Tisztán is magadban…Így sajnáld majdtetteid szavadban,s az átkot,mi porig alázott,mikor szívemreszíved kiáltott. Veresegyház, 2010. január 8.

Elűzött magától a közöny,csak csend borult lelkemre,s úgy szorít, oly mohón,akár anyját a gyermek.Vánszorgó kín lépdela sápadt falak közt,de nem eszmél a szív.Fél tovább reszketniaz összeomlott időktávoli peremén. Veresegyház, 2010. január 5.

Kell, hogy megnyugodjon a lélek,kell még néhányegyszerű ének,hogy mosoly hagyja el arcodat,s vágyakba rejtett karcolatlegyen minden régi emlék....de még, ha nagyon is mennék,maradok... Veresegyház, 2010. január 5.

Ma még nem hagylak el,ma még úgy simulokarcodhoz,mint eleredt könnya kiszáradt patakhoz.Ma még szenvedek,ma még hagyom,had sírjon hátamonrágalmazott lelked,Ma még......magamba rejtelek,hogy az évek soránne feledd,mennyire szerettek. Veresegyház, 2010. január 5.

Kint csontig hatóhideg lapulaz átjegesedett föld felett,néhol hó veri visszaa ködülte szürke eget,és üvöltve fúja dermesztő szél,fáradtan nyújtózikkopasz fákon a dér. Veresegyház, 2010. január 5.

Kiléptem feléd,tisztán akartam látni,a hideg éjszakareszkető csillámait,a messzi életelérhetetlen világait.S láttam, hogy ragyogsz,fehéren kékes lángodmily csodában horgonyoz.Veresegyház, 2010. január 5.