Most már nem baj,ha meghalok...Már adtam, s adtak is,szerettem, s szerettek is,éreztem Isten óvó fényét,láttam magam előttemberek sokféle képét:síró, mosolygó arcokat,fájdalommal telt kudarcokat,vidám örömöt a létben,véres harcot a csatatéren,szenvedést és…

A sok mosoly és jókedvcsak álca,ne nézz szemeimbe,fájdalmad, fájna.Mit merni hagyott az élet,néha kínoz,néha éltet... Ilyen az ember,lelkét egekben látná,de tenni semmit nem mer,mert fél...Fél, hogy visszazuhan,vagy lépteibencsapdához ér. A sok mosoly és jókedvcsak álca,nem…

Szürke az ég,távoli éberségrajzolja fakó alakod,szívem még mindig rabod. Túl közel a kép,fülemben szavad kavarogte boldog,én boldogtalan vagyok. Miért-e lét,miért adta oda mindenétez a tapasztalás?Hisz szeretni egyszerű,szeretni varázs. Megtört már az élet,másokban önző…

Útközben felnézek az égre, és látom magam előtt, ahogy a hatalmas tér szivárványt bont. A már lenyugodni készülő nap narancsra festi a távoli hegyek vonulatait, felette a menny sötétkék felhőket hord, s messze, amerre a szem ellát, smaragdzölden borítja be a földet az őszi…

Furcsa volt a lét,szél hordta szétőszi fák levelét,s a messzeségbőllelkünkbe fújtaédeni erejét. A távolban pára ülta sebzett Naszályra,aranyban tündököltahogy a fény átjárta,s a szélfútta magas csendbenszivárvány színeitbontotta az Isten. Kócos volt a tér,összekevert…

Látom a lelked,mély tisztaságábankék fényt rezegtet.Angyali létezésedoly jó, s oly törékeny,olyan, mint szálló pitypangpuhafehéren,s áttetsző némasága,szívemvalóságvirága.Szép, mit érzek, s mit látok,szivárványfellegrajzolta káprázatod.Remegő kékségedbencsak…

Tegyünk úgy,mint két ártatlan lélek,kiket e világmég nem rontott meg,s kikért imát mondanakaz Angyalok:„Szívük sosem törik,fényben áldva ragyog”. Tegyünk úgy, mint két idegen,kik először találkoznakitt, a Földön lent,s kik ha egymás szemébe néznekszivárványba…

Nem tudom, miért szeret szívem,a válaszok nem fontosak,mit érzek, mélyről jövő,s igaz szív értheti csak. Nem tudom, megérdemled-e,ha távolságodba felejtés merül,de én szeretlek, szeretlekszeretlek rendületlenül. Nem tudom, lelked mit őriz,halandó múltunkból éled-e,mi benned…

A Pilis gerince fölöttnarancsba öltözött a napés ráborult a párás tájraahogy a smaragd búzamezőnvégighaladt. Mily szép a tér,fényes homályakét szemembe ér,s fent a szélfútta felhők köztIstenlelkemnek szárnyakat szőtt. Hangod hallom…Szívemben csendes énekpengeti…

Apai nagymamámnak, Pálinkás Veronikának (1926-1977) Lila lelkében álmok...Akár tavaszi szélbenfürdött virágzások,féltőn nyílnak az égbőlszívemnek szívétől... Nem láttam sohasem,de lelke lelkembenbolyong,letűnt emléknyi képehiányként tolonglétemben,mert az időelvette tőlem. Azt mondták, hasonlítok…

Szívembe költözött tüzedvilágítja lelkem,mert fényed némaságábanszeretve lettem,és mikor leszállt az éjs betöltötte a világ tereit,én láttam az utat,s a Föld lüktető ereit,mert bennem fényedvigyázta gondomat,sötétben is láttammosolygós arcodat,s éreztem, ahogy a hitkaron…

Nézz a szemembe!Mit látsz?Én a tiédben aranyló mezőket,repcevirág ágyás felettszikár, magas hegyeketés gyengéd féltést,két karodból ölelést,és messzi-messzi végtelent,vágyódót és időtlent. Nézz a szemembe!Mit látsz?Én a tiédben ívelő szivárványt,patak felett…

Ne légy rabom, csak lélegző,ki maga teremti vágyait,ki megőrzi magában a jótés felépített álmait,legyél ősz, ki lassan időzhegyoldalak léptében,s legyél e földnek angyala,ki szeretve marad szívemben. Vác, 2015. október 22.

Arra születtem, hogy adjak,ki szűkében van,annak varázsoljakmegannyi gyönyörű álmot,mely teremt köréegy szebb valóságot. Arra születtem, hogy adjak,ki keres, annak kutassak,és szavaimmal lássa a létegyszerű csodáit,el ne dobjajövőt teremtő vágyait. Arra születtem, hogy…

Miért adott az Isten vágyakat?Hisz a szerelem elég...Miért hagyta, hogy az észletörje a szárnyakat?Nélküle repülni nehéz...Miért adott kitartást,ha a szerelem örök?Miért engedte a léleknekhogy hibázzon?Most könyörög...Csorbult ez a világ,mert Isten magára hagyta.Csorbult…

Nem tudja senki sem,miért láttál, s miért láttalak,a sors miért nyitott utatközénk,hol örökkévalóságba lépnénk,túl hegyeken, s határokon…Nem tudja egyikünk semmi az okozat az okon.Csak vagyunk, élünk,előtted, s előttema lét hatalmas csorbulása,szívvel való játék ez,a…

Ki akartam mondani, de nem tudtam,mit jelent bennem minden nappal,mely fáradt órák közt szíveddel vigasztal.Ki akartam mondani, de nem volt elég idő,mivé tettek a gyönyörű hajnalok,mikor lelkemben lélegezni tanított akaratod.Ki akartam mondani, de a félelem átjárt,féltem, ha…

Csend van, túl néma az út,messze a távoli Pilisködbe borult.A Duna felett zuhogva éra felleg a tájra,lelkembe szökő képeszívemet átjárja. Bár magába temetnea leszálló, fehér felhő,bár magával sodornaa végtelen lélegző,mert nélküled az életemüres és fénytelen. Csend…

Ne lásd az arcom, mikor megtörttekintetemben fájsz,rossz időben, rossz pillanatban állsz,s már nem nézhetek hátra,minden, de minden hiába…Mégis lelkembe gyűr minden nap,kábán hallom még hangodat,de nem nézhetek hátra,mert fáj és fájhat újranémaságod,hisz te is érzed…

Ne élj a múltban,ne hagyd, hogy arég letűnt szerelmekéket verjenekvad természetedbe.Emeld fel a fejed,ne fessen a bánatkönnyeket szemedre.Érezd, ahogy egy kézsimogatja álladtompa szegletét,lásd, ahogy a másik fényekörbejárja tested szellemét. Vác, 2015. október 13.