Túl gyors a patakcseppjei sziklákon zubognak,versengve rohannakutat törve alább s még alább,elsodornak mindenhatárt, végtelenbe kúszvasebesen úszvaküzdenek tovább.
Túl kék a lelkemszikrái fellegig repülnek,magasba vetülnekutat törve feljebb s még feljebb,szeretve…
Gondolsz-e rám,mikor messzi utadba erdőkakadnak,ha tekinteted előtttájak szaladnak,s mikor messzire révedszlátod-e képzelt alakom,látod-e magadbanneked óvott hajnalom?
Szabaddá válik a madárha szárnyal,szabaddá tesz a szerelema szívben lakozó vággyal.
Gondolsz-e rám,mikor sárga…
Danimnak és Zsómnak
Maradj mindig az, ki voltál,ne hagyd, hogy a rosszkikezdje életed,mindig a jót lásd,s azt, hogy mások jót tesznek veled.Maradj kedves, őszinteminden pillanatban,csak is az igazatlásd meg magadban.Értsd a világot egyszerűnek,ha bonyolult is,ne engedj a…
Leszállt az est,szakadó esőcseppek csillámlanaka juharfák levelein,párás a levegő kint,s a tavas csend hatalmábanszívem eseng magában.
Túl szapora a zuhogás,ruhám átázva tapadmagányos testem köré,túl sok a gondolat,mely nem tart örökké.
Fáradt a lelkem, benne az…
Boldogan kelt hajnalban a napéber fényei szemeimre szálltak,akkor és ott,szeretett gyermeke lettema hatalmas világnak,mert a távolból érő fényekhozzám bújtak ésmezítelen bőrömre égtek...
Az a távoli ragyogás,amiért úgy vágyakoztam én,lelkembe szállt,akár valami hű…
Jöjj hajnal, s vigasztaljbús fájdalmambólmikor napod kelhadd nyugodjak, hadd csituljakszomorúságombólvigasztalj fehér fénnyelszívbe vágyó ékességgelmikor napod kellélegző kegyelemmel.
Jöjj hajnal, s marasztaljvalami csodádbanmikor napod kelhadd érezzem, hadd…
Rohanó világombancsak egy pillanat,amikor lehunyt szemeim mögöttárnyként látom arcodat,s mosolyból font időnkből, létedvalóságom felé halad.
Lelkeink közt szivárványtjátszik a nap,halvány színeiben a fényerőre kap,s csak egy pillanat,mikor feléd nyújtott kezemkezedben…
Most teljében a hold,s mikor épp legközelebb a földhöz,fényességét eltakarva,nap elől bújvalassú táncba kezd…Hosszú nász ez,ahogy 33 éve volt,szüleimmel a régi ház tornácáravilágított a hold,s közelebb volt,mint bármelyik közelség.Szaporábban ver a szívem,ahogy akkor…
Még mindig szemerkél, esik,kint az élénkülő fák felettsötétkék és szürke keveredik,s messze, a látóhatár pereméndörgedelmes égbe szállegy halkuló remény.Szél lengette ágak közöttérett falevelek hullnak,a tó melletti nádasokmind összeborulnak.A meggyfa, s a…
Nem találom önmagam,őszinte vallomásalelkem legmélyére rejtett,félve attól, vágyaim képébenforrón testesüljek.Szívből jövő szavátújra és újra olvasom,s tűnődöm, vajonérdemlek-e ily sorokat.Hiába őrzöm a titkokat,éles szemeiben a fényfeltárja azokat.
Veresegyház, 2015. szeptember 27.
Kora reggel az aszfaltot járt útontágas térré vált a rejtőzködő magány,s fent az égben, előttem, a messzeségbenfehér gomolyba tornyosult fellegrefestette magát a felkelő hajnal,hab teste körül narancs fény siklott,úgy tűnt, játszik a nappal.Távolban a Cserhát elnyújtózott…
Szirtek közt szálló lelkemfogadd be Istenem,messziről ért keservemkísérve kering bennem.Bár elhagyhatnám, bár elmondhatnám,mi testemben fájva fáj.Bár vigasztalnál,bár eltörölnéd,mi gondjaimban régen vár.
Teremts körém fény világot,szívedből kúszó, tiszta álmot,hadd…
Emlékszem,amikor először üdvözölt…Ősz halántékkal, talpig feketében,mosolygón állapította megnevünk rokonságát,s hogy van bennünk valami közös.Különös tisztelet övezteakkor is, ahogy most,lépte nyománlelkében hordta a várost.
Szikár termetében az erőfigyelmet, s…
Városom ködülte tereibőlragyogó nap kel,s míg ébred a néma világ,szorgos feleletteltesz-vesz portékáta kofa, s az alkudó.Kínál-szerezzöldet, földet uralószínes népi gúnyát,gyermeknek sors játékát.Zsibongó tömeg lépdel,az eladó kérlel,s ki vesz, jót remél,próbája…
Nem tudhatom,mit látsz e rabsorsú világból,gondolataid hová vezetnek,tőlem közelre, vagy távol.Hiszed-e lelkemben az elrejtett mindent,ha szemeimbe nézel,kutatod-e ott az Istent.Az örvényből felemel-e a szárnyalás,hiányomtól érzed-e,hogy minden üres és más.
Nem tudhatom,mit hoz…
Hűvös nyári éj vankint ciripek danolnak,húzzák az esti nótáta szenderült alvóknak,s míg kába szívem vágyacsillagtalan lépdel,lelkem fáradtságafájdalmakat tép…
Múzsám maradsz te,ki így akartad,szerelmed e világtólmind rejtve hagytad,mert erősebb volttestedben a vér,mint lelked áramlása,mely egekig felér.
Múzsám maradsz mindig,ki szívemben ragyog,és őrizlek…
Elhagyott…Annyi év után a boldogságbezárta kapuit.A lélek nem könyöröghet itt…Ez gyarlóság!Esengni egy csepp szerelemért…Ki érti ezt…?!Fájva fáj a nesz,mi belülről karol,s belül mégis haldokol.Miért tetted ezt?S a válaszok közt a kín:A vívódás sebez...S te félsz,…
Ahogyan ott ülünk a kavicsos parton,s messzebb a Duna ringatta hullámokjátékába egy-egy hajó téved,átölelt karjaid közt lelkemnyugalmadba réved,mert ez a pillanat lelkünk akarata:a szabadságé.
S ebben a szabadságbanszél sodorja folyónk hullámait,míg a szem ellát, távolbana…
(Koncz Gábor színművész mottója alapján)
Értsd meg,a bátrak sem élnek örökké,de csak te teheted széppéléted…Hát érezd,mily egyszerű!Feletted az égcsupa derű,ha…