Válóczy Szilvia: Tékozolt világ
2016. augusztus 23. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Tékozolt világ

Nézd, mivé vált e világ:vér szagára gyűltéji vadak kicsinylik a tetteket,szemeikből a hatalom váj szemeket,és fösvény a tudatlan és önző,pénzért bármit megtenne ő,csak tehesse, hajthassa vére,mert ez izgalom magába gyűrte,ahogy démoni akaratát...Nézd, eltékozolt már e világ. Veresegyház, 2016.…

Válóczy Szilvia: Árnyjáték
2016. augusztus 21. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Árnyjáték

Vétkeim mind reám omolnak,messzi, messzi félelmek közta gondok felkarolnakés abban a távoli világban,hol megteremtett a lelkem,meghasonlik a jóés széthullt tettek köztelesettenígér még a szó.Könnyre hajlik a vak ítélet,elveszni hívja kitárult szívemet. Hamvasodik máraz elmélyült közöny,nincs több…

Válóczy Szilvia: Örökvilágban
2016. augusztus 09. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Örökvilágban

Megszűnik a világ körülöttem,mikor szemeidbenújra láthatom az erdő színeit,olyankor szépség ragyogja beIsten rejtett tereit,ahol csak mi ketten létezünk,egymásért formálódik minden léptünk,és magába húz és szabaddá tesz a kegyelem,simogatja lelkünket e végtelen szerelem. Szeretsz és szeretlek…

Válóczy Szilvia: Végy magadhoz
2016. augusztus 05. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Végy magadhoz

Jóformán elveszi minden erőmet,míg érted folyamodom.Napfényes jelened akaratod szerint uralés én epedve várom megformált tetteidből,hogy lényeged csak engem szeressen.Igen. Önző vagyok.Mik felett az idő eljárt, céltalan.Ne bíbelődj, csak mert árvaságod így szokta.Merj élni önmagadért,s ha a…

Válóczy Szilvia: Lélekrezgő
2016. augusztus 04. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Lélekrezgő

Kicsiny gerlém a túloldalonvillanypózna drótján ülbüszke tartásábólIsten fénye vetülkét szemembelényem magányát rejtvejóságos csendje. Léleknyi figyelme fesztelen követ,látja, érzi minden tettemet,mert nem rejt a függönyablakomon át,hallja ő is az angyalok szavát,a szót, mi oly hallgatagmégis…

Válóczy Szilvia: Valósággyár
2016. augusztus 03. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Valósággyár

Hangol az élet, azt hiszi, nevethet,de vakon követve angyali érzetetszíved örök szabadság, keresztet vetett fénya magas egeken át. Szépséges gyöngyívű képzelet,szavakkal leírni tán nem is lehet,mily forró e vágyakozás,békétől lobogó lázadmosolyban ébredő varázs. Mit hinni mer az Ember,…

Válóczy Szilvia: Utcai történet
2016. július 09. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Utcai történet

Épp rohanok feléd. Türelmetlen várakozásodszívem hozza eléd.Még át a zebrán... A másik oldalon állsz.Köröttünk túl sok az ember,egy autós magyaráz,és te ott a másik oldalon,lelkemnek, testemnek oltalom.Karjaid levegőbe emeled,alig várod, hogy ott legyek veled.Hozzád érek. Puha a jelen.Nem számít…

Válóczy Szilvia: Csendkatlan
2016. július 03. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Csendkatlan

Rejtsd el előlem világod,nem kérdem többé igazságod,mert az fáj....és ha kiderül a féltve őrzött titok,hogy kevés a tett, kevés a szó,akkor fájni fog és a fájdalom feletta halál hullajt majd fekete könnyeketés fájdalmad kínnal tépi széta megfáradt szíveket. Add csak csended a világnak,a csend…

Válóczy Szilvia: Sehol térben
2016. július 02. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Sehol térben

Sötétedik. A távolban narancsba burkoltfelhők úsznak, köröttük az ég kékjeimind leborulnak a teremtő előtt.Néhol magányos fák levelei közthalkan mozdul a szél,és a szív csak remél.Lelket betűz a hazugság,értetlen a létbe ültetett vágy.Miért itta minden szavát?!Lassan magára húzza vánkosát a tér,a…

Válóczy Szilvia: Tévállapot
2016. július 02. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Tévállapot

Kevés vagyok,ha a szavak elcsuklanak,kevés, ha az ígéretek elsiklanakegeink felé...Hinni, mindig csak hinni...Örökké... Szemeidben bár látnám az igazságot,de ember, csak emberként él világot.Isten hiába mutatta megKrisztust a kereszten,mi csak szenvedését értjükés érthetetlenszámunkra a valódi…

Válóczy Szilvia: Társtalanul
2016. június 28. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Társtalanul

Nézem az eget, lassan sötétedik,ablakomon túl a fakult színek közta mélység lüktetve ereszkedik.Túl távoli most minden pillanat,lelkem előtt kontúrként húz vonalat a fakó vágyakozás.Fájva részeg az egyedüllét,szorongón ölel át a társtalan társ,ki magába zárja árva önmagátés kérdésre, földbe rejti…

süti beállítások módosítása