Válóczy Szilvia: Lényeg
2016. május 25. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Lényeg

Senki sem mondhatja meg nekem,hogyan cselekedjemés senki sem akarhatja a lényegethelyettem,mert a lényeg mind bennem van,másoknak és másokért fogan.Helyettem senki más nem élhet,saját káromon tanulom a vétket.Helyettem senki más nem halhat,hadd tartsam meg akaratomat!Mert mindent, mit jónak látok,a…

Válóczy Szilvia: Ami számít
2016. május 21. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Ami számít

Boldog és nekem csak ez számít.Látom magam előtt a térben,olyan halovány álomszerű képben,ahogy lépked előre, ahogy éppenmegéli a világ áramlását és két kezévelszövi vágyott és szeretett álmát...Látom, ahogy munkájábantisztes ereje emelkedik, türelmébena szabadság hogyan vetekedik.Néha mosolyog az…

Válóczy Szilvia: Eszmélő
2016. május 19. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Eszmélő

Most mikor tudom, hogy az élet oly törékeny,és el is hiszem, sőt tudom, hogy a sötétségbármely pillanatban reám omolhat,fényként látlak és dalként hallom hangodat,mely nékem a legszentebb és a legtitokzatosabb.Merengek a messzeségen, vajon mennyi a mérce,Isten a napomat meddig engedte egére,hogy…

Válóczy Szilvia: Boldogságaink
2016. május 17. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Boldogságaink

Egymás szemeibe nézveaz éppen megszűnő valóságban,te és én egy új világban...Ahogy bent, úgy kint is...Megtestesült angyali érzékünkszárnyas egekbe visz,mert a szabadság,mely bőrünkbe éshúsunkba írta magát,egyesíti Isten szent akaratát,azt a tiszta létet,melyben szerelmed és szerelmemegymás lelkeibe…

Válóczy Szilvia: Nyílj meg
2016. április 28. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Nyílj meg

Nem értem, mi az az elnyomottlátomás a lelkedben,csak érzem, hogy elveszetten sodor magával.Beszélsz hozzám, de szavaidbanhárít a józan ész,körötted járt aggódásommégis látja, hogy belül félszvalami idegen világtól...Bár elmondanád,s bár levehetném vállaidróla sokat tűrt némaságod...Vesd le…

Válóczy Szilvia: Lelkem polcain
2016. április 26. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Lelkem polcain

Megint potyognak a könyveim,tudod, nekem sok van a polcon,a lelkem polcain.Most is, mikor túlcsordulbennem az örömöd és a szerelmed,mellyel betelni képtelen vagyok,csak nézlek és nézlek,hogy két szemedben hogyangyülemlik fel a fény,a boldogságunk szent fénye.És e megszűnő világban,ahol csak te és én…

Válóczy Szilvia: Akarom
2016. április 24. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Akarom

Ágyra dönteszés végigkóstolt nyakam ívénhagyod forró leheleteid,puha ujjaid velem játszanak, s ahogy szemeimbe nézel,mint megvadult akarat,vágyat szítasze fennkölt kéj fogságában.Akarlak! Akarom, hogy vadszenvedélyed bőrömön hagyjamegszorított erejét!Igen... Akarom testedkönyörtelen istenét...Alélok…

Válóczy Szilvia: Maradok csendben
2016. április 10. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Maradok csendben

Lelkembe gyűröm, mit ajkaim nem mondanak,ne sértsék boldogságod terített asztalát,mert néked az dicső, s könnyed, mit sarjaidrólkét szemem mégis könnyezve lát.Természet ez, nevelt való e szépség és okosság,nem mulasztja azt el féltékenység,vagy önző kapzsiság.Elfogadni kell, mert néked az mindenkor…

Válóczy Szilvia: Istenlényem
2016. április 02. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Istenlényem

Nem tartozom sehová,szabad vívódásom e létembencsak enyém,nem hordozomemberek cselekedeteit,csak mi bennem megszületik.Istentől örök némaságommenekül, hogyha fáj, s ha boldogság fonja körbe,az halhatatlan örömmel hála mennyek szerint,hisz a Mindenható gyermekéreszeretve tekint.Fényes ragyogásavigyáz…

Válóczy Szilvia: A világ tetején
2016. április 01. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: A világ tetején

Ott álltál fent a magasbanés én féltettelektűzött ránk a nap, de fél szememmelmindig figyeltelek,mert lábaid alatta száz évesomladozó képzetakár valami ingatag, mámorító végzetmagához vonzottalélekszárnyaidfel, s még feljebbengedve veszélyes vágyaid.És ott fent a világ tetejéntiéd volt a tér és a…

Válóczy Szilvia: Add meg uram
2016. március 16. írta: Válóczy Szilvia

Válóczy Szilvia: Add meg uram

Csak azt a simogató napfényt,csak azt a nyugalmat add meg uram,mely csak az enyém és nemkell többé a gyötrelemmel osztoznom,mert magamban hordom áldottboldogságodat. Csak azt a tökéletes csendet,csak azt a biztonságot add meg uram,mely nem bánthat soha sem ésszeretve hordoz márvány kőfalak…

süti beállítások módosítása