Ma csinálok valami újat,Nem elvárt kényszerből, hanemszívem szerint keresem az utat.Mit Isten körénk teremtett,abban a térbenbejárom a földet és az eget:szabadan, akár a tomboló ár,magasan, akár millió madár. Legyen az valami lehetetlen,mit az eszme már régen elvetett,nyíltságom őrültségre késza…

Hiszem, hogy a szép érzések kimondásával a lélek ereje nő. Hiszem, hogy szerelmünk kiteljesedéséhez van még idő.Hiszem, hogy ha szomorú vagy, fel tudlak vidítani.Hiszem, hogy a fájdalom megélése közben is tudok még adni. Hiszem, hogy a mély völgyből csak felfelé vezet az út.Hiszem, hogy bármely…

Én a szavakat mindig szerettem,ha lelkem fájt, vagy örömömbenreptette álmaimat a széla szívemben felgyűlt érzésekbőlgondolatfüzér indult útjára.De többé nem, csak most utoljára.Hát Isten veletek ti szép szavak!Mit oly könnyedén kimondtam,most hallgatag búvik meg féktelenlelkemben, s fényem,…

Nagyon szeretlek!Néha belém hasít a tudat fájdalma,miként lehetne nekünk még jobb?Hogyan ültessek magamba még több türelmet,hogy ne lásd rajtam, csak a boldogságomat!Mert én csak boldoggá akarlak tenni!Minden vágyódásom ekként való,hogy szemeidben a lángot megőrizzemés azokat a parányi tüzeketki ne…

Egy Angyal szobor előtta temetőben, egy kis padon,valami megmagyarázhatatlan nyugalomhatott át, ahogy melletted ülve,sülve-főve hallgattuk a mennyei imát,azt a csendet, mely szívet, s lelket kitárt. Néha körülzsibongott a kócos szél,a testünk fölé hajló szomorú fűzlevelei közé rejtette átkarolt…

Csak boldogságra vágyunk,csak túlélni próbálunk,csak átlépünk a korlátokoncsak virrasztunk hajnalokon. Csak hűségesen teremtünk.Ha Isten velünk, ki ellenünk?Csak csendben értünk meg másokat,csak mezőn szedünk virágokat. Csak sétálunk a sírok között,csak elbújunk a nagy fák mögött,csak örömünk…

Aki néked vagyok hús-vér testemben,gyönyörben és boldogságban,édes lázadban élek. Hogyha forró öled tör felvágybirtoklott tűz hevébenaz az egy vagyok karjaid közt,kit éberen ringatsz el szerelmesen. Aki nékem vagy hús-vér testedben,gyönyörben és boldogságban,édes lázamban élsz.Hogyha forró ölem…

Csak nézlek... Lényed gyönyörűsége oly átható,tekinteted szeretet ajándékától való,és a benne élő gyengédség mindig elrabolja szívem,szemeidben égő vágylángod élteti makrancos lelkem. Csak nézlek... Nekem te vagy a világ,hozzád, neked érkeztem e Földrehosszú útjaimon át,és megtalálva letteméleted…

Hogy merre visz a távolság, nem tudom,lábaim elindultak az úton,s merre a szem ellát,lépve érem e Föld világát.Fájva eseng a lelkem,bár sokkal könnyebb lenne minden. Vác, 2017. június 21.

Kincsed olyan, akár a tavasz zsibongása,amikor érzi jelenléted, s látja lépteid,nem tarthatja őt vissza sem szó, sem falak.Csak téged lát, s karjaidba rohan, akár az idő,amely elfelejtett tovább haladni.Mint friss zápor zuhogása, úgy rajongfeltűnt látványodért.Olyan akkor, mint kit Isten ragyogva…

Mindig valami megmagyarázhatatlan csoda tartott téged mellettem,mindig ott volt a lelkedpedig nem is kerestem.Mindig nevetés lett a vége, ha könnyek szelték az arcom,mindig áldoztál értem, miközben vívtam földi harcom.Mindig hittél bennem, ha gondolatom fájva tépett,mindig szerettél, akkor is, ha…

Hinni benned, a végtelen,s azt nem törheti meg sem szó,sem tévelygett képzetem,mert a láthatatlan szál, az érzés, mi veled összeköt,magasabb mindenek fölött. Veresegyház, 2017. június 18.  

Megérteni azt, amit elrejtenek a szavakmeglátni azt, ami a szívekben hallgatagátérezni azt, ami a lelkekben fájdalomszeretni, megbecsülni, örökre az úton... Veresegyház, 2017. június 16.

Meg kell bocsátanunk,ahogy magunknak, úgy másoknak is,mert a tékozló bűn mámorábólaz út csak lejtő felé visz.…és meg kell értenünk azt,ami a másik lelkében mozog,értenünk kell,amikor a szívhaldokolva zokog....és közben megbocsátani,mikor magával sodor a múlt, mert a megbocsátásbana jó tett…

Majd eltelik egy nap,és még egy,és sok nap, és több nap,s míg érez a szív,addig nyomot hagya létben, a földben, az égben,a szépben, a mélyben,és fájva, és szánva,és kérve, és félve, magányban,de daccal,a karccal az érben,a lüktető vérben,majd eltelik egy napés még egy,és sok nap, és több…

Átszőtte lelkema pillanat játéka,de tovaszállt, nem maradt.Mit rejtesz előlem élet?Miért nem marasztalodreményt adó képed? Magával vonszolt éjszakáméberré vált ítéleteelvette mindazt, ami szép.Mit rejtesz előlem élet?Miért nem marasztalodreményt adó képed? Könnyeket szórt a hajnal,tértelen, hazug…

Ez ilyen.Magunkra maradt hitünkkeléljük túl napjainkat,mert ahogy egyedül születünk,egyedül kell megküzdenünkezernyi vágyainkat, s ha álmainkatelmossa a szakadó eső, vagy sárbatérdepel alázott önérzetünk, fényért kiált bennünk a szabaddá emelő remény.De néha kemény a föld, s térdepünktől véresre…

Szeretni valakit kifulladásigvajon szabad-e?Utolsó körömszakadtáig fájdalmasan,de tiszta szívvel,mint ahogy az ész követel,akkor is, ha a sors omolés a boldogság még várat magára.Vajon szabad-e így szeretnilemondón, a hiány mardosó béklyójában,melyben a test fáradt,s már csak azt kívánja,bár…

Ránk dörgött az ég, de arcod közelsége megnyugtatott,mosolyodban végtelent játszott a pillanat, azt a meghittgyengédséget, mely puhasággá varázsolta körülöttünka nádasokkal ölelt teret, és tudtam, hogy karjaidbanlelkem, mely mindig is téged szolgált, békében alélhat,hiszen legbensőbb érzéseid, mind…

Ha kérdésed van, ne másokat faggass!Nézz a szemeim közé, ha gyávaságod engedi!Senki más nem tudhatja úgy az igazam,mint én magam, ki azt megteremti! Minő balga kérkedés a hátul út,melyen lábaid reszketeg végighaladnak,nem tudod, de saját csapdádnak mélységétásod így magadnak. Leplező szerény…