Bár lenne időd, több,megmelengetni a szívem,amint én teszem szélben szállóhófehér meggyvirágok idején,a bordón ünneplő pünkösdi rózsákközött suhanó életet.Nekem nem kell több, csak hogya nap fénye mindig magában hordozzonés soha ne hagyjon egyedülvilágomnak világossága.Én akkor leszeretem a…

Magasztos íze vagy az életemnek,valami csoda, mely folyton bennem pulzálés fényével megnyugtatja fájó lázamat is.Védváram vagy, szívem dobbanó tisztasága,ki puszta létével a mennyországba visz.Ahogy megfogod kezeim és hívsz magaddal,boldogságként lényem ékében ragyogsz,akár a forró nap éltető…

Meg kell, hogy köszönjem Istennek,amiért magad mellé adott,hogy boldogságban e mély szerelemörök kincseddé alkotott,s bárhová visz majd oldaladon a végzet,mit látunk, hallunk, tapasztalunkaz szívünkből közös emlékként éled:ahogy felvidít a bohó nevetés,ahogy átölel a bújni vágyó féltés,ahogy magával…

Mit is mondhatnék. Szeretlek.Jobban tán, mint bárki mást.Isten tudja pontosan, mit áldoztam,ragaszkodásom miért áldomás.Most nyugodj meg kérlek.Az erősek magukban sírnak.Míg mások zokognak,kik szeretnek, leborulnak.Szép volt. A legszebb, azt hiszem.Ahogy akkor, úgy most istöretlen a hitem,mert…

Vártam és aztán láttam,hogy minden hiábavaló.Vártam, hogy majd...de mégsem jött a szó.Csak ültem, könnyeimbenvigasztalt a képzelet,darabjaimra törve értettem meg,amit nem lehet. Kértem és aztán kaptam,mit szívemben dédelgettem.Kértem és lám...megadta mind az Isten.De az idő, amelyellenünk…

Valamit rosszul csináltam,a hátamról letört a szárnyamés valami megragadott,messzire magával hurcoltvalami kietlen helyre,ahol valami átformáltés a lelkem partra vetette. Veresegyház, 2017. március 8.

Mondd, ki vagyok én,ki érted fél, téged követ,éjszakákat átvirrasztvaegész lényével szeret?Míg lépteid másfelé visznek,tőlem el, hangtalanul,sajgó szívemben mindenvágyakozásom visszaszorul. Mert hát a dolgok, a fontosak,mik tetteket kérnek,csak égnek kezeid alatt,és csak ígérnek,és én riadva…

Mondd, miért látlak angyali szépnek,mikor arcod közele arcom szegleténekés szemeidben tükröződő boldogságodfellobbantja szívemben az ősi lángot? Mondd, ki vagy te, ki szívem raboltaés békés teljességet hozott napjaimba,visszafogta örök makrancos lelkem,mely, mondd, hogy tud így szeretnem? Vác,…

Ahogy ott ültünk a szőnyegen, az ágy mellettés nyugalom lengte körbe örömünk,hallgatva mesélő szavaid, békésen bújtamhozzád, boldog voltam, milyen jó nekünk,és csak méláztam, élveztem a közössé tett,örökké való, szerelmes pillanatot,mert a meghittség és ahogyan átölelve,apró csókjaiddal szerettél,…

Ha haza utazik a létfeltörő fellegekenhátra hagyva mindennehéz elképzelést,ne sajnáld az időt, mely kevés,hisz a béke már régen révbe ért,s míg könnyeidet számolvaimákat beszélsz,a láthatatlan térből szárnyakféltő suhogása becéz.Emlékezz és ünnepelj,vedd fel a legszebb, fehér ruhádat,haza utazik a…

Minek szólni arról, mita szív úgy is megérez,minek tenni bármit, mígtér és idő összetörve létez. A messzi időtlenséghalk szavai mind fogynak...Nézz tükrödbe és lásd, ki vagy,gondolataid merre folynak! Ébredő lelkedben a sóvárkérdések új léthez simulnak,vajon jó e az út, melyenfáradt lábaid…

Szállj, röpülj galambvidd szívekbe híred,hadd értse meg a szótki alázattal híved. Szárnyaid úgy reptesdmessze hét dombon át,gyémánt szemeivelki lát, érezze csodád. Szikrázzon fényed annakkinek szíve tiszta,érezze a boldog reménythiteddel biztatva. Szállj galamb, röpüljhints békét a világra,hadd…

Én nem lehetek patakban csobogó víz,szép rózsának szúró ága sem,lelkemben túl nagy a sodrás,életem vonala erős kezemen. Én nem lehetek zuhogó esőben fény,sem havas tájban káprázat,bolond ki létemben megszeret,értem senki sem mond imákat. Én nem lehetek madár röpte,messzi hegyek ékes látványa…

Ajánlás Dóró Sándor írónak Neked mondanod kell,el kell mondanod,miért forog a Föld,miért vannak napjaink.Az örök körforgásbanhangtalan léteinkmiért vesztettek,de emelve megintmivé lehetnek. Neked mondanod kell.el kell mondanod,mi értelmet nyerheta legszebb gondolat,mely új iránnyal testeket…

Tested húr és dob,min ütemet játsz' az élet,üzent körforgásodbanútját járja a véred,és dalolva szólalnakrezegő dallamok,mindig úgy történik,ahogy elmédből hagyod. Állandó a mozgásnakkutató hatalma,mit vetítve gondolszaz határod forradalma.Igaz húrjaidat egy láthatatlan penget,és lelked dobjai…

Nézd, mily tiszta a világ!Még büszkén hordja jégvirág bundáját. Hópuha bársony ül a fák ágain,dér ragyog az apróházak távoli ráncain. Fehér hattyú most a lét,óvó, hamvas tollaivalszeretve szórja mindenét. Szerelem lepte a lég,fekete földre fagytamosoly könnyeit az ég. Vác, 2017. február 14.

Nem tudok dühös lenni rád,mi bennem kavargott az láthatatlan peremeken már rég elszállt,és csak boldog arcod maradt,ahogy a tükörben meglátom mosolyodat. Vác, 2017. február 13.

Az örök érvényű idő, mily illúzió,s mennyire fáj, ha eltelik, nélkülünk,pedig minden röpke figyelemértepekedve küzdünk.Hogy nő a lázadó hiány, melyaz elmét ízekre bontja szét,a némán váró tett, közbennem érti meg a szív keserét.Hogy küzd’ne a szó, de csendjébena hangok csak üresen kongnak,nagyon tud…

Átok a lelkem. Túl mély. Elveszek benne.Átok, a lehetőség, amely csak lebeg felette.Rég bezárt börtönömből bárcsak szabadulnék,halállal cimborált testemből bárcsak felkelnék. Ha elfogy az időm, többé már nem játszhatsz...Vagy végleg elengedsz, vagy örökig adsz.A hazugságnak pártját én nem…

Várni, várni, még meddig?!Visszafojtani az akarat tetteit...A virágnak sem lehet megtiltani,hogy túlnője terheit.Csak telik az idő,a polcokon megfakula legszebb kép is, élet nélkül a félelemgyáva, üres tévútra visz.Mert van, hogy az esélycsak egyszer jön el,s ha múlandóba vész a képzet,a lényeg…