Mindig elcsodálkozom a természet élni akarásán. A kilométer hosszú járdányi rész mellett idén nyáron is egyfolytában vadvirágok nyíltak. Búzavirág, fehér mécsvirág, árvacsalán, szürke aszat, fekete nadálytő, fehér cickafark, lóhere, kamilla, gyermekláncfű… A térdig…
Suhan a táj. Aranykalász integet melletted, ahogy a poros úton haladsz négykerekű masináddal. Csend van szívedben és béke. Mosoly az arcodon. A szemeidbe szökő őszi napsugár sudáran kényeztet. Hagyod, had élessze fel benned a szunnyadó boldogságot. Oly sűrű ez a nyugalom és a…
Mezítláb ültem szemben a tóval, annak a szív alakban megdőlt fának a törzsén, mely mindig árnyékot vetett az arra utazók fáradtságos létének. A hatalmas víztükör kékeszöld színét felúszó halak uszonyai törték lenyűgöző hullámokban.Könnyező fűzfák lógó ágait…
Ott ültem a tó mellett valami színes pokrócon átkulcsolt térdekkel és azon tűnődtem, az a sok ember, aki ide nyaralni jön, mennyire másként éli meg az itt töltött pillanatait. Ahány ember, annyi szokásához híven kezdte el szeretni, vagy épp nem szeretni a közeget, de alapjában…
Ünnep van, szabad hazánkban szívünk folyton harcolni kész. Én is vívom a napokat belső világom magányában. Fáradt vagyok, mint a napszámos, ki learatta bő termését. Kicsi leánykám, drága csillagom itt alszik mellettem, s szívem közben majd megszakad. Oly csoda Ő, ki világot válthat, mikor szívet…