Csak egy pillanat,amíg éledő fák közöttbúcsút int a nap,s még vérző tekintetébenfáradtan, bár szerényenmosoly fakad.Csak egy pillanat... Vác, 2013. május 2.

Könnyezve ragyognak fentjégbe fagyott játékai az égnek,milliónyi fénykarát rajzol színta tejút kavargó szívének. Lomha tágas térbenáttűnt isteni fáklyák…Gyönyörbe mártjáklelkek emberi álmát… Könnyezve ragyognak fentforrongott bársonyai az éjnek,áldásba merült…

Pazar már az erdő,kocsányos tölgyről esőfalevelek bájától.Fele zöld még, s fele sárga,ahogy szárnyalnapbarnított ágáról. Szél támad a fellegekben,átsuhan a lombos renden,szállanak a színek.Olyan ez, mintha Isten keze festett volnavidám, őszi képet. Veresegyház, 2012.…

Kérges hátaát, bejárjaévnyi idejét. Sötét háncsajól formáljaszéles erejét. Illat, nedűnagy tetejűlombja hullik el. Őszi időkis temetőalatta élet kel. Veresegyház, 2012. október 7.

Lomha Duna ágábanhűs hullámok ülnekköves part szélébencsobogók terülnek. Csendes föld nyománfénnyel fest a napszikrázó idejébenvíg melegséget ad. Szeptember havában járaz év ódon kerekemég mindig zöld a tájde már őszülni szeretne. Szeretne még más isboldogságban…

Csend hallik a messzeségben,mikor az alkony éppenmagára húzva sötétjétlelkére simítja kedvesét,s ölelve borul rájuk a lét. Veresegyház, 2012. május 17.

Megvárom a májust...Tán más világ lesz majd,Tán olyan, melyben nem hajtvárakozás.Ha szótlan is, de nagyon máslett mindena sok álom közt megkövültIstenteremtő erejea fák kérgébe rejtveszerelmeit. Veresegyház, 2012. április 30.

Tükröt tart a tó,szelíd sodrásábanmegül a lélek,s féktelen tévedpartjára szívem.Most csendbe lábad a táj,most nem fájaz elhagyott lét sem,mert hűs vizének hangjahallik a réten,és sötét, csobogóvízesésen siklik a szél,néha az idő is beleérreám takarjaangyal…

Száll a lég,árnyai fogócskát játszanaka fehér papíron,szikrázó napom az ablakonbe-betekint, épp holdtakartajátékát öleli kint,miközben énkelendő munkám szelleménmerengek.Szép ez a nyugalom,halál szelleme jára messzi égben,s ahogy néha kitekintema gyengülő égi…

És megnyugtatott minden…Fákról, bokrokról csepegőharmat kísérte lomha utunk.Átölelt mélázás vonta végigpihenni vágyó lépteink.Reggeli fénysugár boldogított,úgy melengette hátunkat,akár a déli ég.Gyönyörű volt a tó,zöldes színével nap játszott,s te néha előttem…

Fekete ribizli virágába bódultlelkem kívánsága,illata vággyá növelte bennema telhetetlenséget.Kóborolt a szél,vadszilva ágaiba kapott,és csak hullott, hullottmindenfelé a tavaszihófehér… Veresegyház, 2010. április 26.

Csak úgy berobbant.Észre sem vettem,ahogy végigsimogatta arcom,mert éppen elfedtekaz amúgy is gyötrőmindennapok.Bekúszott a föld fölé,és megnyitottaa teljesség kapuit.Zengővé tette a lelkemazokkal az apró csicsergőkkel,hisz ők adták hírül,hogy végre megérkezett. Veresegyház,…

Kint csontig hatóhideg lapulaz átjegesedett föld felett,néhol hó veri visszaa ködülte szürke eget,és üvöltve fúja dermesztő szél,fáradtan nyújtózikkopasz fákon a dér. Veresegyház, 2010. január 5.

A part menti fa gyökereiföldbe fogódznak,s bár kimosta már alját a víz,még ott állmakacsul,önmagába zárva.Élete örök küzdés,még ha tudja is,évei számalassú kárhozat,mégis felfelé emelia meghajlott ágakat,s csak akkor búcsúzik,ha egy erős szélhullámtemetőbe dönti,s nem…

Épp most hasad…Egem piszkos rózsaszíneépp most törik ablakomon.Körben lila álmodás…Halk rigók énekébe mártózikhétköznapi hajnalom.Még szelíd a szél,hűs vágyódása testem kegyeltje.Remegő mámorom pedig márelvitte az első felismerés,mert újabb nap…

Ott a tűlevelek apró bársonyánlomhán kúszik le a nap,bíbor fénye most véresebb,mint valaha.Lilás felhők makrancába ütődik,minden kósza pillanat,s ott vergődik,míg el nem nyelia csendes éjszaka. Veresegyház, 2009. április 20.

Fáim sárga virágai közé téved a sötétség,a nyugalom képeit nyitjaszemem előtt,szinte bódulok…A tavasz lelkemnekörök varázslat,mert tenyerembe szórjaszelíd nemességeit. Veresegyház, 2008. április 14.

Ha erdőben jársznyisd ki a szíveda kanyargó ösvényenengedd szárnyalni hitedengedd, hogy az ágakhajadhoz érjenekhogy a sötét mohákkezedhez férjenek. Ha erdőben járszlélegezz mélyenszívedbe vad félelemsoha be ne térjenhagyd, hogy a selymes fűvirágot hordozzonszemedben a büszke…

Hajnali pírban játszika reggel hírnöke. Magasra és messzire dobja sugarait. Szemérmesen öleli az erdő bársonyát. Szirmokat bont az illatos levegőben. Lüktetve dobog ez érzék felhőkbe zárt kacaja. Új nap virrad, lelkekben éled a mennyek kapuja.Szemet kápráztat,s szívekbe oltja a…

Fáradt a reggelálmom csodát ígértmosolyt varázsolt arcomra. Nyújtózik a napálmom velem maradtboldogsággal koszorúzta szívem. Szivárvány hasadálmom elvitte messzirehosszú hídjain fáradtan kélt lábam. Csókot ont az alkonyálmom lassan visszahoztasodort kincsed küldte…