Kék szárnyak íveltek a pávakék ég peremén. Csapásukat elvitte a szél, csak csendben úsztak, ahogy gondolataim a messzi terek felé. Lassan eldobta narancs köntösét a nap, majd csókot dobott felém, ahogy azt minden földi éj előtt. Mosollyal hullámzott a korom sötét, elringatta csillagok ezreit, s a…
Most teljében a hold,s mikor épp legközelebb a földhöz,fényességét eltakarva,nap elől bújvalassú táncba kezd…Hosszú nász ez,ahogy 33 éve volt,szüleimmel a régi ház tornácáravilágított a hold,s közelebb volt,mint bármelyik közelség.Szaporábban ver a szívem,ahogy akkor…
Még mindig szemerkél, esik,kint az élénkülő fák felettsötétkék és szürke keveredik,s messze, a látóhatár pereméndörgedelmes égbe szállegy halkuló remény.Szél lengette ágak közöttérett falevelek hullnak,a tó melletti nádasokmind összeborulnak.A meggyfa, s a…
Kora reggel az aszfaltot járt útontágas térré vált a rejtőzködő magány,s fent az égben, előttem, a messzeségbenfehér gomolyba tornyosult fellegrefestette magát a felkelő hajnal,hab teste körül narancs fény siklott,úgy tűnt, játszik a nappal.Távolban a Cserhát elnyújtózott…
Kertes házam közvetlen szomszédságában, védett környezetben van egy vadrózsabokor, amely az évek alatt hatalmasra nőtt. Az elmúlt nyarak szárazsága miatt friss hajtásai az alacsony kerítésen áthajlottak a kiskertem fölé. Áthajolt, mert virágaimat minden este vízpermetben…
Messzire néz… Dombok, hegyek zöldellő szépségében látja a szabadság tiszta képét. Szívével együtt dobban a Föld is, lába alatt Anya öleli fáradtságát. Úgy szereti fiát, mint embert az Angyalok.Tekergő folyó halad. Lomhán színezi szürkéről a távolság bájait. Boldogsággal telt levegő élteti tüdejének…
Ott, ahol völgybe szöknek a patakok és magaslaton domborodva sárgállanak a napraforgó táblák, lelassult idő tartja fogva az embereket. Békéjükben tüzet rakott a mosoly és a tisztesség. Közvetlenségükben igen vidámak, mert a jó levegő munkájukban csak segítség. Apró házak…
Mindig elcsodálkozom a természet élni akarásán. A kilométer hosszú járdányi rész mellett idén nyáron is egyfolytában vadvirágok nyíltak. Búzavirág, fehér mécsvirág, árvacsalán, szürke aszat, fekete nadálytő, fehér cickafark, lóhere, kamilla, gyermekláncfű… A térdig…
Suhan a táj. Aranykalász integet melletted, ahogy a poros úton haladsz négykerekű masináddal. Csend van szívedben és béke. Mosoly az arcodon. A szemeidbe szökő őszi napsugár sudáran kényeztet. Hagyod, had élessze fel benned a szunnyadó boldogságot. Oly sűrű ez a nyugalom és a…
Mezítláb ültem szemben a tóval, annak a szív alakban megdőlt fának a törzsén, mely mindig árnyékot vetett az arra utazók fáradtságos létének. A hatalmas víztükör kékeszöld színét felúszó halak uszonyai törték lenyűgöző hullámokban.Könnyező fűzfák lógó ágait…
(Napfogyatkozás emlékére)
Hét ágra süt a jó éberség,mely megszerette rég az eget,a Hold, kedvében táncát járjaős játéka lassan temet.
Szép, gyenge fényű égi áldás,a Sárga szemeit lám befödte,szerelmesét éj homályban,szenvedélyben fürösztötte.
Lassan mozdul a lomha…
Nehéz a levegő,künt lebegő párátver vissza a nap,sűrű zuhatag szakadthomokra, zöldre,özönként duzzasztva összea sodródó sietőt.S mikor mind elitta a föld,szomját oltva, azótaboldogsága egyre csak nőtt.
Veresegyház, 2014. augusztus 1.
Hazafelékettéhasadt az égbolt,hatalmas narancs és kék volt.A Pilis tartotta félig,Istenben ragyogott végig.Nekem adta őaz alkonyi felleget,azt akarta, hogy érezzemaz ősi szeretetet.
Csörög, 2014. december 10.
Recseg, roppan a gallykönnyeznek a fákmagasra ért a bajsírva sír a világ.
Fáj a sajgó égfagyott víz remegoly zord a sötétségmely szállva-szállva leng.
A körbeölelt tájcsillagverte fényjégbe fagyva álla hegyek tetején.
Kormos most a csenda hideg tör, tarolmíg ember szív…
Alszik a nyár,körbe ölelte homály,s körötte nyugvó csend,éneklő rend,tücsök danája...Levélből ívelt arcok formájamosolyt, s békét ádhazámra.
Veresegyház, 2014. július 31.
Búzavirág, búzavirág, integet a szála,kis levelén kék virágát duzzasztja a hála:"Jó így nekem, jó itt nekem, szép Magyarországon!Nem kell nékem más tájéka sehol a világon."
Búzavirág, búzavirág nyílik messzeségben,madár lesi szép orcáját Isten kékségében.Olyan tiszta, Angyal szárnya védi a…
Erdő, erdő, hatalmas erdőingó-bingó kőhalmos erőmegáll, megáll benne az időIsten szíve, végtelen, s élő. Megyünk, megyünk, előttünk utunkegyütt a lényeg, velünk az urunkhárom, három piramis távolNimród apánk magasban táncol. Fürge patak, előttünk rohanhegyes völgybe…
(Radnóti Miklós: Bájoló c. verse nyomán)
Veresegyház városábanmessze nézem a tavakatszálló récék szelik általa dús, zöldellő nádakat.
Magas füvek hajladoznakszél kócolja ingó bájukjobbra, balra lehajlanakeső szemereg már rájuk.
Szemereg az eső egyreázik már a tavas…
Nagy a baj, nagy a baj,kiöntött a Duna, hajátszivárgott partok menténerdők, házak, utak közénNagy a baj, nagy a baj,kiöntött a Duna, haj.
Nagy a baj, nagy a baj,szétterült a Duna, hajmenti dolgát kicsi és nagyamit nem bír, azt hátra hagynagy a baj, nagy a baj,szétterült a Duna,…
Sok volt a májusi eső,a megáradt Duna barna vizétlátni mindenütta part már rég eltűnt,s merre szem ellát,erős sodrását még védi a gát.Már szerda van, s az árjövő hétfőre tetőzik,de már több főút zár alatt,s kerülve kereshet utatki folyó mentén indul.Győr, Komárom,…