Ott, ahol völgybe szöknek a patakok és magaslaton domborodva sárgállanak a napraforgó táblák, lelassult idő tartja fogva az embereket. Békéjükben tüzet rakott a mosoly és a tisztesség. Közvetlenségükben igen vidámak, mert a jó levegő munkájukban csak segítség. Apró házak ülnek hosszú utcák magányában, s a zölddel keveredő ég kékje meghitté varázsolja az otthonokat. A messzeségben, smaragd lankák rétein, legelésző szarvas csordák kóborolnak, mit sem törődve a rézvörös rókák játékaival. A magasságban sötét tollú héják vadásznak, s alant vadászkutyák kergetőznek. Csend honol, ha a lemenő nap a közeli dombok szegletében időzik, s amint eltűnik a horizonton, a feketére festett eget milliárdnyi ragyogó uralja. Mint apró lámpások, úgy vezetik a meghitten sétálók mélázó álmait.

Bonnya, 2014. október 4.