Nyár szerelmese vagyok,
ki vadvirágok színes álmai közt
kergeti a napfény édes érintését.
Pipacsok szirmaiba bújt mosolyommal
ringatózom fűillatú domboldalon,
ég felé törő gyújtoványfű sárgája mögé rejtőzöm,
szélben bólogató kék katángok hajtásait
tűzöm hullámos fekete hajam ékeként.
Lila kökörcsin nyújtózik karjaim felé,
napsütötte illata bódulatba visz,
most volna jó ez örökkévaló boldogságban maradni, hagyni, hogy a hirtelen
összegyűlő sötét felhők zápora
mind arcomra hulljon, és vizessé vált testem
a magas fű betakarja.

Vác, 2023.07.06