E szerelmet nem tudja tőlem elvenni senki
ahogy bennem él, egyszer bennem hal majd el.
Nem kell, hogy szeress, nem kell, hogy kövess,
ha felejt majd az élet, csendben hagy ...
Válóczy Szilvia: Szeretet vagy bennem
Bennem vagy, mindenhol látlak,
forró karjaimmal haza várlak
megsebzett szívembe.
Nézz a szemeimbe!
Itt létezel rezdülő lelkemben.
Akkor is szeretlek! Minden napon...
...
Válóczy Szilvia: Élnem kellene világokon át
Csak játszol velem,
az idő telik hontalan.
Csendet fújsz az égre,
bár szívünkbe szállna
a Szellem békéje.
E várakozás megöli a lelket,
élnem kellene világokon ...
Válóczy Szilvia: Vihar után
Szürke felleg takarja el a nap fényeit,
magány uralta világomban
erdőben sétálok megint,
akácok édes illatát viszi a szél
ágaik összekoppant áramlása szívemig ...
Válóczy Szilvia: Fényalakod ott rejtőzik
Mindig szívemben maradsz
és boldogság tölti el lelkem,
ahogy öröm játszik
vidám tekintetedben.
Nem kellenek a szavak,
megnyugszom érzéseimben.
fényalakod ott ...
Válóczy Szilvia: Megbocsátottam már rég
Megbocsátottam már rég,
engedd el félelmeid,
ami volt, tán sosem létezett,
szél fújta szét emlékeink.
Csak a jelen számít,
vedd hát kezedbe sorsod,
mindig az lesz ...
Válóczy Szilvia: Ez a mi időnk lesz
Amikor eljön a nyár és kedvünk vidámságra vágy
gyermekek leszünk megint,
mert szeretetre született szívünk
az eljövendő boldogságra tekint.
Keressük, kutatjuk a ...
Válóczy Szilvia: Galamb nász
Felszállott a vadgalamb a fára
magos fának legfelsőbb ágára,
utána röpült szép szárnyaival a párja,
hogy véle legyen, ő légyen hazája.
Összeültek ott fenn a ...
Válóczy Szilvia: Szívemmel írom
Szívemmel írom e strófát,
szívemmel írom
a természet lágy mosolyát,
rigók, cinkék vidám nászát
szívemmel írom.
Szívemmel írom létem álmait,
szívemmel ...
Válóczy Szilvia: Ki te vagy, az vagyok én is
Nem tudom, hol vagyok e Földön
és nem tudom hol vagy,
peregnek az idő percei,
lassan összefonódik minden nap.
Hiába álmodom a változó eget,
mégsem hallom hangodat,
...
Válóczy Szilvia: Elmélkedés a tónál
Elsétált mellettem az út emléknyi szépsége,
magába temetett a zöld tavasz ébersége,
friss fű illata fonódott körém a szélben,
vágyammá vált a tó és e ...
Válóczy Szilvia: Naplementében
Naplementébe olvadó ég és föld,
magával ragadó angyali csönd,
lüktető életnek sarja pattan,
arannyal teríti testem halkan.
Távoli táncát járja a szeretet,
...
Válóczy Szilvia: Hála a gyermekeimért
Válóczy Szilvia: Szeress, Istenem
Válóczy Szilvia: A megvilágosodás felé
néha kizökkent az élet zsúfolt közönye,
olyankor latba vetem minden energiám,
hogy elkergesse lázongó problémám.
Fel kell ...
Válóczy Szilvia: Kobaltkék vágyaimban
Szeretnem kell magam, mert e szeretet
testemben áramolva éltet,
nem látja senki, nem tudja senki
hogyan hatol szívemig e képlet
keresőn, lángolón, felperzselőn
búvik ...
Válóczy Szilvia: Istenszív
Erősnek teremtett az Isten,
szívét szívembe ültette,
hogy e szenvedéllyel telt világot
lelkem visszatükrözze.
Azt akarta, hogy írjak
a szomjazó embereknek,
hogy ...
Válóczy Szilvia: Szélcsengő
Szól a szélcsengő, giling-galang..
Bársony hangában boldogság a dallam:
giling-galang, giling-galang...
Érezd a szívek lágy neszét:
giling-galang, giling-galang...
...
Válóczy Szilvia: Séta a kutyámmal
Vittek lábaim, nem tudtam merre,
csak mentem, előre
minden léptem lelkem őre volt,
csak követtem a megérzést magamban,
amely egyszer csak felkarolt.
Domboldalra ...
Válóczy Szilvia: Vér és fény
Nem az számít, amit e Földön látok
szemeim vakságával fényed elé állok
egy örök és határtalan létezőként
fedezem fel közeli világod,
melyben megalkottál, s ...