(Ajánlás Kiss Attilának)

Éppen egy érett,
mézsárga körtét simogatott,
ujjai tisztelték
hol nyomot hagyott.
Szinte szólni kívánt a portéka:
"Vegyél meg és tégy be a kosárba!"
De Etele csak nevetett,
ahogy körötte a sok pára.

"Vegye meg ezt! Nézze, milyen szép!"
Szóltak utána,
de Etele máris tovább lép,
s nem nézett hátra.

Savanyú asszonyok árulták a zöldet,
s mindent mi volt, árulták Etelének.
Etele megállt, s körülnézett.
A vásárban emberek hangja zengett.
Csendet! Csendet! Csendet!
De a levegő tovább csengett...
Etele sarkon fordult,
és haza ment.

Veresegyház, 2005. február 2.