Elköszön lassan az asztal,
s a gép…
Búcsút mond
a halomnyi papírhalmaz.
Ma már nem húz tovább
a munka mámora.

Sötét van, csak halvány léptű
lámpa szendereg
a magaslott terekben,
fáradt magányodban
éhed felejti gondodat,
csak rá gondolsz
kiért álmod adtad.

Fehér bögréd előtted,
múlttá szövi kába jóságod
a szomj…
Innád,
Csordultig…
Minden csókját
ajkadra kívánod,
s míg kortyát iszod
kihűlt teádnak,
szívedben vad szavak
remegnek.

Veresegyház, 2008. november 12.