(Kfree - Ferinek az AMF-ről)

Nem értettem, ahogy most sem
fránya kirakós elven
hogyan válhatott köddé
az a prózai elme,
ki ha épp nem kevésbé,
de mindig asztalra tette javát,
azt a sok tudást, szavát
mit más tán
nem tűrt csendben,
s inkább áldozva önfeledten
taposta sárig igazát.
S most üres a jog,
üres a hely, s a helyzet is
a sok-sok kérdés
kétségekbe visz,
hisz hűlt vágyódását hála leste
minden nyomán
tanított keresve,
mert hagytuk,
sőt alig vártuk
ballagó világát,
akár reggel az ég napját.
Ő tudta, mégsem haragudta
ha néhány szavunk
az életet hazudta,
csak ment, ment,
mert mennie kellett,
messzire, hol dicsővé látják
lázadó harmóniáját,
s a rendjét, melynek oly nagy
keletjét sokan emelték
magasságokig.

Veresegyház, 2013.