(Ajánlás: Bőgér Lászlónak)
Lépten-nyomon eszembe jutsz
fáradt tekintetedben megannyi bánat,
hányattatott sorsa voltál e világnak.
Megtartott az erő, nem tört meg
az idő sem, s felemelkedtél,
fel gondjaid mélységeiből.
Lépten-nyomon eszembe jutsz…
Tartásodban szívós az élni akarás,
lényed gyengédében csodád, varázs.
Veresegyház, 2013. szeptember 27.
