(egy „fényember” napjaihoz)
Belül sírtam veled…
Balgaságom
nem hagyta szavam
egedre repülni.
Erre nem lehet készülni…
Csak annyit mondtam:
„Nem adhatod fel!”
Szárnyalnod kell,
ahogy azok a felleget szelő
szabad sirályok,
hisz lényedben ott az erő,
mely örök vonásod.
Világod egy kicsit
most pihenni tér,
de alkonyat előtt visszaér,
s mosolygott arcodon
majd öröm időz,
tudom.
Ne félj!
Remélj!
Isten hallja vágyad…
Meghallgatja Ő az imákat!
Veresegyház, 2014. október 30.
