Nem értem, mi az az elnyomottlátomás a lelkedben,csak érzem, hogy elveszetten sodor magával.Beszélsz hozzám, de szavaidbanhárít a józan ész,körötted járt aggódásommégis látja, hogy belül félszvalami idegen világtól...Bár elmondanád,s bár levehetném vállaidróla sokat tűrt némaságod...Vesd le…

Megint potyognak a könyveim,tudod, nekem sok van a polcon,a lelkem polcain.Most is, mikor túlcsordulbennem az örömöd és a szerelmed,mellyel betelni képtelen vagyok,csak nézlek és nézlek,hogy két szemedben hogyangyülemlik fel a fény,a boldogságunk szent fénye.És e megszűnő világban,ahol csak te és én…

Ágyra dönteszés végigkóstolt nyakam ívénhagyod forró leheleteid,puha ujjaid velem játszanak, s ahogy szemeimbe nézel,mint megvadult akarat,vágyat szítasze fennkölt kéj fogságában.Akarlak! Akarom, hogy vadszenvedélyed bőrömön hagyjamegszorított erejét!Igen... Akarom testedkönyörtelen istenét...Alélok…

Gyors az idő és az élet oly rövid,de a boldogság, létünk hosszúsága.Közel az út feléd és fényes,szíved szívem meghitt ragyogása,s mit Istentől kaptál,azt kaptam én is……e szerelmet, mely életre kelt,örömbe visz, harcol és megőriz. Veresegyház, 2016. április 24.

Lelkembe gyűröm, mit ajkaim nem mondanak,ne sértsék boldogságod terített asztalát,mert néked az dicső, s könnyed, mit sarjaidrólkét szemem mégis könnyezve lát.Természet ez, nevelt való e szépség és okosság,nem mulasztja azt el féltékenység,vagy önző kapzsiság.Elfogadni kell, mert néked az mindenkor…

Már nem megyek tovább nélküled!Az idő, mit veled tölthetekfelemel és magasban tart.Már nem fáj a lelkem, puha lényedbenpihen, úgy ahogy mindig is akart.S most boldogságban létezem,Istentől kapott szerelmed lélegzem,s akár a lüktető szív meghitt dallama,miénk a jelen minden pillanata:az élet, a világ…

Nem tartozom sehová,szabad vívódásom e létembencsak enyém,nem hordozomemberek cselekedeteit,csak mi bennem megszületik.Istentől örök némaságommenekül, hogyha fáj, s ha boldogság fonja körbe,az halhatatlan örömmel hála mennyek szerint,hisz a Mindenható gyermekéreszeretve tekint.Fényes ragyogásavigyáz…

Ott álltál fent a magasbanés én féltettelektűzött ránk a nap, de fél szememmelmindig figyeltelek,mert lábaid alatta száz évesomladozó képzetakár valami ingatag, mámorító végzetmagához vonzottalélekszárnyaidfel, s még feljebbengedve veszélyes vágyaid.És ott fent a világ tetejéntiéd volt a tér és a…

Már nincs mit írnom…Mindent leírtam, mit a vágyó szívmagáról akart,mindent, mindent, ami betakarts most lassú táncban lépkedem,új nappalok, új éjszakáksétálnak én velem. Már nincs mit kérnem…Mindent megkaptam, mit érző szívIstentől kérhet, lelkem mindent megértett,s most békéjében halhatatlan,mert…

Csak azt a simogató napfényt,csak azt a nyugalmat add meg uram,mely csak az enyém és nemkell többé a gyötrelemmel osztoznom,mert magamban hordom áldottboldogságodat. Csak azt a tökéletes csendet,csak azt a biztonságot add meg uram,mely nem bánthat soha sem ésszeretve hordoz márvány kőfalak…

Mit elvett a múlt,azért harcol az igaz ember,szabad akar lenni,nem rab, ki semmit nem mer.Könyvek ezt nem őrzik oly tisztán,mint azok a rég megsárgult lapok, mit átírtak a történelmet mímelő,igaztalan hangok.A magyar szív magába rejtikeserédes szavait,de szabadon akarja énekelnitiszta…

Március 15 veled a szerelem...Szabadságom vágya, melyönfeledten húz hozzád,ahogy te nekem, én neked vagyoka békéd, a hazád.Egyenlőbb, minden egyenlőbbnéla kiváltság, az akarat,az hogy harcok nélkül járod velemhosszú utad. Március 15 nekünk a kegyelem...A mindenség utolsó vízözöne,mely hittel vigyáz…

Szemedbe néztem és láttam,hogy milyen rettenthetetlen a te akaratod,és láttam benne a fényt,szíved milliónyi gyengédségét,és azt, hogy tűzön-vízen átteszed, mit az élet megkövetel.Barna fényében a féltés lángoló óceánja,és a szelídségé, mely összefonódvakerít hatalmába, akár hányszorelőtte állok.…

Szeretem azt az embert,aki melletted vagyok,mert örül, s boldog határtalan.Övé a világ és néked engedelmes.Vigyáz reád, óvja fényed ragyogását.Imája minden nap érted mondatik.Türelmes, megértő, ajkairólszavai hozzád szólnak,mert szívében te vagy az élet. Szeretem azt az embert,aki melletted…

(Egy olvasómnak nagyon sok szeretettel) Igaz boldogságotcsak egy másik szíve adhat,mit kéz teremtett, attól ember boldog nem maradhat,mert a lélek szomjúságát csak őszinte szív olthatja,fájó kínjaitól véglegcsak szívével szabadítja. Legyen hát igaz, mitaz ajkak kimondanak,legyen nyugalmas és…

Egy olvasómnak Én magam stílusában adom a világnak azt, amit,s bár van olyan, akit mindezfelkavar. Magyartalan, vagy sem,új szavaimat lírában hordozom.Mit társz, mellkasomon hangzatosdallam, csak mondd és halljamés írni tudjam, hogy hiszel bennem...Ez megerősíti lelkem.Hajdanán, mi volt, nem…

Szabadnak érzem magam,mikor karjaid magukba zárnaknincs idő és nincsen tér sem,szíved dobbanásai reám vigyáznak,és óv bennünket a tavaszi napfénya tavas rejtek, a száraz nádasokvigyáznak ránk a fák, a tavonlágyan ringatózó csónakok. * Jó megpihennielfáradt félnapom után karjaidban, hol erő és…

A hűvös falak közt valami nemesség,valami fehér áhítat zeng múzsacsókúvisszhangokat,Reneszánszok új terébendór oszlopokat simít az idő,és a haloványan átszűrődő fénylassú íveket szab a szépröptű szemeknek.Néhol homállyá válik a némaság,de ódon vasrácsok köztfénnyel játszó tükröknekad jövőt e…

Ajánlás Neisz Gábornak Akkoriban megcsapott a nyugalom határtalansága,merre szemeid elláttak, szabadság lüktette ereidbena halhatatlanságot. Lelked csendről álmodott,arról az egyedüli semmiről, melyre valami létedvágyva vágyott időtlensége óta.Azok a markáns dűnék, mind előtted hódoltak,még az…

Túl gyorsan dobog a szíved,Istenem, kiver a láz...Gyenge testedben a kórtörtet, azt hiszi, leigáz,de nem hagyom, hogytovább szorítsa kicsiny mellkasod,kiűzöm én belőled a fájt,szerelmem, orvosod.Apró csókjaim puha arcodoncsitítnak, tekintetedbőla félelmet mind elsimítnak,hogy megnyugodjkarjaim…