Értem, minden szavadund lassan betakarja szívem,féltett óhajodba rejta határtalan lieben.Mily csodás ez az érzés,mily csodás ez az idő,andalít a pillanatba szőttszerelmes jövő. Látom szemedben a fénytaber tudom az életemben méga lélek félve dalol,mikor szíved csendben, némán felkarol.Mily csodás ez…

A küllem nem minden,hiába teremtette hibátlannak az Istenazt ki a szívet nem értékeli,az anyag fogságában élve nem érezheti,mily kincseket rejt a lélek,úttalan poros irányba téved,míg szemei nem látnak,s míg nem érzékeli szépségét e világnak. Veresegyház, 2015. december 13.

Éppen húsz éve volt,mikor szárnyra kelt szavaim egekbe szálltak,mert hírem volt e hatalmas világnak.Igazságba burkolt lágy rezdülések…Isten fogta a kezem, míg betűim vetültek.Fehér papíromra varázsolt sorok…Mindig azt írtam, amit sugalltak az Angyalok.Éppen húsz éve…

Abraka dabra…Ábrák a dobra…Megérintesz, amikor szavaiddalálmodsz újraegy szép világot,úgy félted, s úgy kívánodmosollyal rajzolt jövő álmod,lüktető nemességeddel aztgyengéden vigyázod. Rezeg a kint és remeg a bent,hangunk külön szól,de egybe cseng:Abraka dabra…Ábrák…

„Mindjárt kisüt a nap!” – mondom,s már nem lehet semmi gondom,hisz magam előtt látom a létet,melyben Isten megadott márminden szépetnekünk… Hisz mindjárt kisüt a napés a felhők közt a fény áthalad,boldogtalan szívünkbe égve„örökké” szerelmet ad. Eltűntek a…

Összeforr a külső és a belső,ha összpontosít szemben az erő,s mit nem hitt el addig az észtárult világként nyílik meg az egész. Nincs lehetetlen, s nincs mértékmit érez a szív, csak az az érték,s míg felhőkkel játszik a tiszta elmebéke kering benne, s körülötte. Tisztán…

Nyakam ívéhez közel érttávolságot tartó mosolyod,rajtam zongorázottgyengéd tekinteted, s akaratod.Magam előtt látott kósza betűka semmit íratták velemellenünk.De éreztem, éreztem,mit lelked akart,lázas küllemed vágyva betakart,s mit leplez a lét,leplezi a szív is,mit igazán…

Csak nézel, de nem látod,csontjaimban az időhogyan révedez,vitt távolságodboldogság hiányt szerez.Bár lassulna az idő,bár ne lenne túl későmegélni a szerelmet,bár ne bántana a szó,bár megkapná a szívkiérdemelt kegyelmed. Vác, 2015. december 11.

Az én bírám az Isten,s e földön ember nincsenki átvehetné szerepét.Nevethet bárki rajtam,suttoghat bárki halkan,ki nem érzi az ég erejét. Ezerarcú mosoly az édenmikor éjsötétből hajnalodik,boldogság városban boldogok,mert ott az Isten lakik. Az én bírám az Isten,ártani ki…

Hullámzom...Nem tudom, mi van velem.Néha minden áldott,néha nem jó sehol sem.Hullámzik az út,hullámzik az ég is,elrejtettem Istent,féltve ölel mégis. Hullámzom...Mi tegnap jó volt,ma már mégsem,nem tudom, hová tűnthűn keresett képem.Darabjait a forgó szélmind magával…

(Ajánlás Anettnek, Katinak, Margónak és Nórinak) Egyetlen szó a végzet,s egyetlenként féled,mit az ég felhőiben látszszíved már tudja,kiért kiállsz. Egy a lélegzetkitől szabadon éledörök vágyódásod,akár a rózsára,úgy kell rá vigyáznod. Egyetlen az élet,állandó…

Szerettem a hosszú, reggeli sétákat. Amikor a nap épp bontogatta sugarait, s a város nagy része még édesdeden igazgatja feje alatt párnáját, én akkor kezdtem meg komótos utamat az öreg utakon, s gyakran nagy mosolyokat eresztettem ajkaimról, kísérőim láttán. Mintha minden léptem…

Most már nem baj,ha meghalok...Már adtam, s adtak is,szerettem, s szerettek is,éreztem Isten óvó fényét,láttam magam előttemberek sokféle képét:síró, mosolygó arcokat,fájdalommal telt kudarcokat,vidám örömöt a létben,véres harcot a csatatéren,szenvedést és…

A sok mosoly és jókedvcsak álca,ne nézz szemeimbe,fájdalmad, fájna.Mit merni hagyott az élet,néha kínoz,néha éltet... Ilyen az ember,lelkét egekben látná,de tenni semmit nem mer,mert fél...Fél, hogy visszazuhan,vagy lépteibencsapdához ér. A sok mosoly és jókedvcsak álca,nem…

Szürke az ég,távoli éberségrajzolja fakó alakod,szívem még mindig rabod. Túl közel a kép,fülemben szavad kavarogte boldog,én boldogtalan vagyok. Miért-e lét,miért adta oda mindenétez a tapasztalás?Hisz szeretni egyszerű,szeretni varázs. Megtört már az élet,másokban önző…

Útközben felnézek az égre, és látom magam előtt, ahogy a hatalmas tér szivárványt bont. A már lenyugodni készülő nap narancsra festi a távoli hegyek vonulatait, felette a menny sötétkék felhőket hord, s messze, amerre a szem ellát, smaragdzölden borítja be a földet az őszi…

Furcsa volt a lét,szél hordta szétőszi fák levelét,s a messzeségbőllelkünkbe fújtaédeni erejét. A távolban pára ülta sebzett Naszályra,aranyban tündököltahogy a fény átjárta,s a szélfútta magas csendbenszivárvány színeitbontotta az Isten. Kócos volt a tér,összekevert…

Látom a lelked,mély tisztaságábankék fényt rezegtet.Angyali létezésedoly jó, s oly törékeny,olyan, mint szálló pitypangpuhafehéren,s áttetsző némasága,szívemvalóságvirága.Szép, mit érzek, s mit látok,szivárványfellegrajzolta káprázatod.Remegő kékségedbencsak…

Tegyünk úgy,mint két ártatlan lélek,kiket e világmég nem rontott meg,s kikért imát mondanakaz Angyalok:„Szívük sosem törik,fényben áldva ragyog”. Tegyünk úgy, mint két idegen,kik először találkoznakitt, a Földön lent,s kik ha egymás szemébe néznekszivárványba…

Nem tudom, miért szeret szívem,a válaszok nem fontosak,mit érzek, mélyről jövő,s igaz szív értheti csak. Nem tudom, megérdemled-e,ha távolságodba felejtés merül,de én szeretlek, szeretlekszeretlek rendületlenül. Nem tudom, lelked mit őriz,halandó múltunkból éled-e,mi benned…