Abraka dabra…
Ábrák a dobra…
Megérintesz, amikor szavaiddal
álmodsz újra
egy szép világot,
úgy félted, s úgy kívánod
mosollyal rajzolt jövő álmod,
lüktető nemességeddel azt
gyengéden vigyázod.

Rezeg a kint és remeg a bent,
hangunk külön szól,
de egybe cseng:
Abraka dabra…
Ábrák a dobra…
Zenélünk és dalolunk újra,
hisz lelkeink útja találkozott,
s e fakó világba
szivárványt hozott.

Látni tisztán létben a valót,
ez teszi jóvá a jót,
s örömmé, szíveinknek a szót.

Veresegyház, 2015. december 12.