Hinni benned, a végtelen,s azt nem törheti meg sem szó,sem tévelygett képzetem,mert a láthatatlan szál, az érzés, mi veled összeköt,magasabb mindenek fölött. Veresegyház, 2017. június 18.  

Ránk dörgött az ég, de arcod közelsége megnyugtatott,mosolyodban végtelent játszott a pillanat, azt a meghittgyengédséget, mely puhasággá varázsolta körülöttünka nádasokkal ölelt teret, és tudtam, hogy karjaidbanlelkem, mely mindig is téged szolgált, békében alélhat,hiszen legbensőbb érzéseid, mind…

Magasztos íze vagy az életemnek,valami csoda, mely folyton bennem pulzálés fényével megnyugtatja fájó lázamat is.Védváram vagy, szívem dobbanó tisztasága,ki puszta létével a mennyországba visz.Ahogy megfogod kezeim és hívsz magaddal,boldogságként lényem ékében ragyogsz,akár a forró nap éltető…

Meg kell, hogy köszönjem Istennek,amiért magad mellé adott,hogy boldogságban e mély szerelemörök kincseddé alkotott,s bárhová visz majd oldaladon a végzet,mit látunk, hallunk, tapasztalunkaz szívünkből közös emlékként éled:ahogy felvidít a bohó nevetés,ahogy átölel a bújni vágyó féltés,ahogy magával…

Mit is mondhatnék. Szeretlek.Jobban tán, mint bárki mást.Isten tudja pontosan, mit áldoztam,ragaszkodásom miért áldomás.Most nyugodj meg kérlek.Az erősek magukban sírnak.Míg mások zokognak,kik szeretnek, leborulnak.Szép volt. A legszebb, azt hiszem.Ahogy akkor, úgy most istöretlen a hitem,mert…

Mondd, miért látlak angyali szépnek,mikor arcod közele arcom szegleténekés szemeidben tükröződő boldogságodfellobbantja szívemben az ősi lángot? Mondd, ki vagy te, ki szívem raboltaés békés teljességet hozott napjaimba,visszafogta örök makrancos lelkem,mely, mondd, hogy tud így szeretnem? Vác,…

Ahogy ott ültünk a szőnyegen, az ágy mellettés nyugalom lengte körbe örömünk,hallgatva mesélő szavaid, békésen bújtamhozzád, boldog voltam, milyen jó nekünk,és csak méláztam, élveztem a közössé tett,örökké való, szerelmes pillanatot,mert a meghittség és ahogyan átölelve,apró csókjaiddal szerettél,…

Nézd, mily tiszta a világ!Még büszkén hordja jégvirág bundáját. Hópuha bársony ül a fák ágain,dér ragyog az apróházak távoli ráncain. Fehér hattyú most a lét,óvó, hamvas tollaivalszeretve szórja mindenét. Szerelem lepte a lég,fekete földre fagytamosoly könnyeit az ég. Vác, 2017. február 14.

Nem tudok dühös lenni rád,mi bennem kavargott az láthatatlan peremeken már rég elszállt,és csak boldog arcod maradt,ahogy a tükörben meglátom mosolyodat. Vác, 2017. február 13.

Végül mindig a szívünk győz,hiába tép a szó és hiába fedi szemünketaz elzárkózott magány,hátunk közepén a kinyílt, láthatatlan szárnymíg repülni akar, addig új napot teremt,szerelmet az örök világok felett. Veresegyház, 2017. február 12.  

Ha többé nem kellek nekedúgy add tudtomra, hogy megértsem.Sűrűn gyötrő tetteidtől ezt kérem,s mi egyetlen célként tűzve volt,mit épített éltedben annyira féltesz,angyalként tartsd magadban, míg kísértesz. Akkor ne tégy meg magadnak!Ne halljam és ne lássam akaratodnakfájó égiszét, hogyan…

Ha kérhetnék,ha álmodhatnék magamnak,azt kérném, hogy mellettem,könnyű legyen utadnak,féltő menedéke legyekszétszórt holnapodnak.S ha éget a fájdalmas szó,mert megint csak tűrnöd kell,megalkuvó, s büszke életedbencukor legyek és só.A megtestesült akaratod,a benned égő vágyad,a szívedben lángoló…

Ellenállhatatlan szépsége az éjnek... Mennyi mindent érzek általad! Szívembe, ha derűs dallam száll, rám tavaszod rügye is megfakad. És mennyi álom kél szemeim előtt, bódító perceim, mind édesek, nappalok alkonyából szült e ringatott hangulat, oly réveteg. Véremben a tűz melódiát csihol, amott a…

Sok impulzus ér, de hozzád menekszem,kellemesen finom, ölelő karjaidba,melyek közt megnyugszik a lelkem.Olyankor nem látlak, csak érezlek.Érzem a bőröd illatát, ajkaimmal puha bársonyátés szinte felolvadok tested gyengédétől.Szeretek elbújni a világ zajátólvédelmes szerelmedbe.Olyan ez nekem, mint…

Miközben sétálunk a kihalt partszakaszonés fehér sirályok röpte űzi a telette szorosan fogsz át,erősen tart gyengéd kezed.Friss a levegő, és még a hideg vágyódása is szeret,a Duna átható ereje csodaként tölti bea körénk gyűlő teret.Oly meghitt ez a pillanat,arcodon a boldogságszerelmes…

Vannak pillanatok, amikor csak úgymagadhoz szorítasz, hogy érezda birtoklás hevében hogyannyílik karjaid közt a lelkemés hogyan bámulom barna szemeidbenaz érzéseid.Olyankor a bennünket körül vevő világmintha megváltozna,már semmi sem bánt, árva maradaz önzés korlátozott hatalmaés ragyog köröttünk a…

Már ismerlek,tetteidben jó teremt.Már ismersz,veled ölelem az Istent.Szavaidbanmegnyugvás vagyok.Te, szavaimbanszeretett dallamok. Már érzel,értünk adtad lelkedet.Már érzek,értünk adtam lelkemet.Minden pillanatunkhálától való,minden teljességünkörömöt adó. Közelségedszívemben az…

Mikor megláttuk egymást, csak nevettünk.Hiányunkból fakadt akaratunk széppé tette a teret,és te ajkaiddal ittad sós könnyeimet, melyeketa meghatottság, a féltés és a szerelem táplált.Átölelt bennünket a jó Isten szándéka,szívünkbe égő fényét úgy rajzolta,akár egy átszellemülten békés…

Ma elveszítettelek.Arcodon belső vívódásodkába letargiája, minttúlvilági fájdalmadban megállt az idő.Csak néztelek. Gyűlöltem magam,ahogy most is, hiszen szeretlek.Legegyszerűbb fegyverem gyötrő szavaimbóltáplált átok, melyet elhagyni kényszerülök.Te többet érsz. Önérzetem semmiegyetlen…

Lassan estére jár,a horizonton a nap búcsúzik még,és mi őrizzük gyönyörű tüzünkszent melegét.Szerelmes lázaddallassan mögém lépsz,vágyódó testedátkarolva becéz. Magadhoz vonsz,szívedben ott az életem,erődben heves a vágy, szorítmégis gyengéden végtelen. Nem menekülhetek...Rabodként tartasz két…