A lét fátyla eltaszít,
szívemből szerelmet szakít.
Forró könnyem porig aláz,
szenvedve kínra vadász.

Bennem üresség tolong,
egyetlen szavad sem orvosol.
Szerelmem érted haldokol,
mert szíved soha nem harcol.

A kút mély és hideg.
Testem reszketve didereg.
Nótád szétrombolja fülem,
csókod csak türelem.

Kés fájdalma édesebb,
szerelmed hiába kegyesebb.
Hangod remegve gyilkol,
lelkemet rágja a nyomor.

Sötét, komor erdő vagyok,
melyben a fény elandalog.
Hová bújhatnék magam elől?
Körülöttem minden összedől.

Szerelmem nagyon éget,
elítél a vak végzet.
Sajgok kínok záporában,
szívem szenved egymagában.

Veresegyház, 2002. december 4-5.