Mindig periodikusan kuszálom
igazam letéteményeit,
s te jól tudod, miként esne jól
a rossz is, és mosolyogsz
esendő vitáim apró harcain:
„Tanuljak meg lazítani…” – mondod,
majd ölelve állapítod meg,
engem ki kellene találni.
És valóban, számodra
mindig úgy tálalom magam,
mint a legjobb étek.
Belső hangom azt mondja:
Az, mit félek, csak a lét,
s egésszé akkor teszem,
ha megmaradok melletted az,
aki voltam.

Veresegyház, 2009. augusztus 3.