Mélybarna víztükör alatt
angyalok alszanak,
csendfeszített terükben
boldogai a tavaknak.
Megőszült, száraz szálak
törékenyen hajlanak,
télidőben még sincs híre
se jégnek, se havaknak.

Nádasok lassú álmával
örömben úszik a nap,
Csupasz platánok között
oly könnyed, s oly hallgatag,
és úsznak a forgó lápok,
úsznak alatta a halak…
A veresi tér, elárvult idő
magányában marad.

Mélytiszta víztükör alatt
angyalok játszanak,
nádasok körül a vízben
kacérnak látszanak.
Tavak rejtekében a lét
puha, hideg, és szabad,
Isten szeretett világa ez,
mit míg a szív őriz, megmarad.

Veresegyház, 2015. december 26.