Fent a Naszály tetején
mindig süt a nap,
ha fúj is, ha esik is, a ragyogás
emberi szívből fakad.
Magos Pilis alatt,
ahogy a Duna kavarog,
Vác, Göd és Dunakeszi partjain
elsétált lábnyomok...
Ott távol a hegytetőn
hatalmassá nőtt a tér,
a kusza fellegből Isten
szakálla néha beleér
és a tágas messzeségben
a város zaja tétlen,
bódít a látvány, sirat a táj,
ahogy átölel az Isten.
Veresegyház, 2016. február 4.
