Odakint fény játszik,felhők szórják vidámságukat,idebent árny húz-von,ordítva őrzi árvaságomat. Mellkasomban rejtve ágyazódottlelkem féltett magja,kitartón pislákol benneIsten erős akarata. Kijutni a fényreakard árvaságom!Szárnyaid bár bontanádvesztett angyalságom! De míg láncokba kötve őriza…

Ma elveszítettelek.Arcodon belső vívódásodkába letargiája, minttúlvilági fájdalmadban megállt az idő.Csak néztelek. Gyűlöltem magam,ahogy most is, hiszen szeretlek.Legegyszerűbb fegyverem gyötrő szavaimbóltáplált átok, melyet elhagyni kényszerülök.Te többet érsz. Önérzetem semmiegyetlen…

(Gáspár Lászlónak...) Csak bízni kellabban az áldatlan állapotban,melyben a szív néha meg-meg szakad.Talán könnyebb, tán elviselhetőbba nyomot hagyott emlékek miatt.Nyers élet ez és annyira rövidapró kis szemvillanás...Látod? Elég egy rossz hely,egy nem várt hibázás...Marad most a hit. Itt…

Magány a tér, hosszú partot mos a tenger,fehér habja múltat követelve lélekbe mer. Mezítelen talpat nyaldos a sós víz vágya,mögötte megszűnt lábnyomok kudarca. A reggel mélája nap fehérségében reng,és odabent a szívben fájva dübörög a csend. Befelé sír a bűnbánás, mellkast szorítva konok,sziklák…

Elindult a vízözön, nem tudja megállítani senki,ahogy lélekben a végzetes csorbulás,amikor valakit elfeledtek szeretni.Csak lángol és lángol a távoli nap sűrű fénye,olyan forró, hogy nem marad meg semmi közelébe.De mit ér lángja, mit a víz elolt?Fekete hamva marad csak, léttelen, ami…

Kietlen agyamban a végtelen esdekel,nincs hely magam elől elmenekülni.A múlt tettek mind istentelen hirdetik hiábavalóságukat.Túl lázas a szó már, több volt a vétség, mint a jóságtúlontúl akart a szív valami mert szabadságot,de az akadályok folyton tanítanak.Menekülni vágy a szívem, messzire,…

Hiányod jégben hagyja testemet,halk szólamokkal játszva képzetet.Sajgón lüktet lelkemben a fájdalom,távolságodba zárt a végzet és hagyom. Mondd, a szív így meddig remélhet?Hallgatag valósága halállal miért temet?Hiányod sötétben hagyja a testem,könnyek közt őrizve mégis szeretem. Veresegyház,…

Nézd, mivé vált e világ:vér szagára gyűltéji vadak kicsinylik a tetteket,szemeikből a hatalom váj szemeket,és fösvény a tudatlan és önző,pénzért bármit megtenne ő,csak tehesse, hajthassa vére,mert ez izgalom magába gyűrte,ahogy démoni akaratát...Nézd, eltékozolt már e világ. Veresegyház, 2016.…

Csak egy kis keserédes...Tudhatnám már, hogy minden tévestudat, félre vezeti az utat.Menni jobbra, vagy menni balra,egyet előre és kettőt hátra…Néha visszanézni, volt e jó,vagy csak tévedés?Fáj a szív, ha az ész rájön,tette mégis kevés. Veresegyház, 2016. augusztus 22.

Szürkévé keveredtek a nappalok,színek nélküli világra nyílnak szemeim,csendben hallgatok,mert nincs hajnal, nincs égszín, se buja zöld álmodás,nincsen alkony sem,édes vágyódás,lágy tavon ringó nyugalom,nem... már nem tudhatommiért és hogyan zárt magába a lét,szívemtől a fájdalom elvette…

Vétkeim mind reám omolnak,messzi, messzi félelmek közta gondok felkarolnakés abban a távoli világban,hol megteremtett a lelkem,meghasonlik a jóés széthullt tettek köztelesettenígér még a szó.Könnyre hajlik a vak ítélet,elveszni hívja kitárult szívemet. Hamvasodik máraz elmélyült közöny,nincs több…

Rejtsd el előlem világod,nem kérdem többé igazságod,mert az fáj....és ha kiderül a féltve őrzött titok,hogy kevés a tett, kevés a szó,akkor fájni fog és a fájdalom feletta halál hullajt majd fekete könnyeketés fájdalmad kínnal tépi széta megfáradt szíveket. Add csak csended a világnak,a csend…

Sötétedik. A távolban narancsba burkoltfelhők úsznak, köröttük az ég kékjeimind leborulnak a teremtő előtt.Néhol magányos fák levelei közthalkan mozdul a szél,és a szív csak remél.Lelket betűz a hazugság,értetlen a létbe ültetett vágy.Miért itta minden szavát?!Lassan magára húzza vánkosát a tér,a…

Kevés vagyok,ha a szavak elcsuklanak,kevés, ha az ígéretek elsiklanakegeink felé...Hinni, mindig csak hinni...Örökké... Szemeidben bár látnám az igazságot,de ember, csak emberként él világot.Isten hiába mutatta megKrisztust a kereszten,mi csak szenvedését értjükés érthetetlenszámunkra a valódi…

Nézem az eget, lassan sötétedik,ablakomon túl a fakult színek közta mélység lüktetve ereszkedik.Túl távoli most minden pillanat,lelkem előtt kontúrként húz vonalat a fakó vágyakozás.Fájva részeg az egyedüllét,szorongón ölel át a társtalan társ,ki magába zárja árva önmagátés kérdésre, földbe rejti…

Ajánlás Neisz Gábornak Légy mindig jó,ha sodrodból ki is hoz az élet,ha mégsem azt kapod,ami a szívedben éled.Néha kell, hogy fájjon,néha kellenek a könnyek,néha a kapott szavak, a csendmind meggyötörnek.De te állj fel és menj tovább!Láss, láss ezernyi csodát,mert ez a földhözragadt létajándékba…

Most mikor tudom, hogy az élet oly törékeny,és el is hiszem, sőt tudom, hogy a sötétségbármely pillanatban reám omolhat,fényként látlak és dalként hallom hangodat,mely nékem a legszentebb és a legtitokzatosabb.Merengek a messzeségen, vajon mennyi a mérce,Isten a napomat meddig engedte egére,hogy…

Légszomj fojtja torkom,zabolátlan szívem egyre csakjátszik, ütemtelenül,hol lassabban, hol gyorsan,félre veri a harangokat.Valahol messze, elhagytamszeretett biztonságodat,s most túl sűrű előttema zölddel átszőtt rengeteg,a te Erdődben a boldogságmost fájdalommal teremt.Temeti mit nem ért az…

Nem értem, mi az az elnyomottlátomás a lelkedben,csak érzem, hogy elveszetten sodor magával.Beszélsz hozzám, de szavaidbanhárít a józan ész,körötted járt aggódásommégis látja, hogy belül félszvalami idegen világtól...Bár elmondanád,s bár levehetném vállaidróla sokat tűrt némaságod...Vesd le…

Lelkembe gyűröm, mit ajkaim nem mondanak,ne sértsék boldogságod terített asztalát,mert néked az dicső, s könnyed, mit sarjaidrólkét szemem mégis könnyezve lát.Természet ez, nevelt való e szépség és okosság,nem mulasztja azt el féltékenység,vagy önző kapzsiság.Elfogadni kell, mert néked az mindenkor…