Sárga, bozontos bundája,
gomb szemének szikrája,
puha, pelyhes mancsa,
ő gyermekem mackója.

Piros szája füléig ér.
Vajon hová tekintgél?
Nem a mackó, a kisfiam,
eltűnik nyomtalan.

De lám csak a kis játék,
az is eltűnt, mit láték:
együtt vannak, lapulnak,
a szekrény mögött megbújnak.

Nagyot sikít csemetém,
ijedtében fordul felém,
ám a mackó nincs vele,
talán elvitte a fene?

Most látom csak végre,
hogy ez nem jutott eszembe!
Gyermekem viccelt vala,
mackóját szekrénybe dugta.

Nem jársz túl az eszemen,
megtalálom, s meglelem,
azt a füles kis macit,
kinek szőre aranylik.

Végre itt van kezemben,
már fut is hozzám gyermekem.
Kell néki a barátja,
vidám, szelíd játszótársa.

Veresegyház, 2002. január 15.