Anyám…
Illatodba rejtezem,
messzeséget körbeszelő,
féltőn gondoskodó,
végtelen szeretetedbe,
hol megnyugszom,
ha bánatom gyúl,
s lelkedben pihenve,
fájdalmam fakul.
Anyám…
Rózsák nyílnak
minden lépted után.
Minden lázongás,
mi úgy öl, némán,
szerteszóródik
az öreg parkettán,
s Te finoman simogatsz,
halk vigaszoddal.
Anyám…
Boldoggá érett már
minden szavad.
Szelídséged féltve óv,
könnyeket apaszt,
s az én könnyeimet is
jóságod issza fel,
és önzetlen,
sokat bírt teherként,
határtalan ölel…
Veresegyház, 2008. november 4.