(Petrarcai szonett alapján)
Édes mosolyod szemem előtt lebeg,
tiltva őrzöm nagy szerelmedet,
bár szívem mindig érted remeg.
Keresem múltbéli szellemedet,
nékem lelked elérhetetlen felleg,
mely szüntelen előttem szenvedett.
Ajkad által kimondott szavak,
szenvedve hallatják hangjukat,
mindkettőnknek súlyosan fájnak.
Csókjaid ízét még érzem sokat,
talán szerelmet, s szívet szánnak
lelked rezdülései előttem törnek utat.
Veresegyház, 2002. május 30.
