Sötétkék ég alján
rózsaszín fénynyaláb
szikrázva tekint át,

s messzi fellegben
kacéran, merészen
búcsúzik pá-pá-t.

Csöppnyi két tenyér
hadonászik, s összeér.
integet a mának.

Apró kicsi ded,
nevetgél, gőgicsél,
halandzsát magának.

Bágyadt arcocska,
mint nyugvó napocska,
lehunyja kis szemét.

Csendes szusszanással
én édes gyermekem
mosolyt dob felém.

Veresegyház, 2001. február 4.